Megvalósult álmok

Kisgyerekként mindannyian álmodozunk, hogy egyszer találkozunk híres színészekkel, zenészekkel. Aztán minél nagyobbak leszünk, egyre inkább elvesznek ezek az álmaink. Johnny Depp vagy Bono nem azért tűnik hirtelen nagyon távolinak, mert elválaszt tőlük egy fél kontinens és egy óceán, hanem mert elfelejtünk álmodni. Elfelejtjük, milyen jó a képzeletünket használni, milyen az, amikor mi vagyunk a kacsalábon forgó palota hercegnői vagy királylányokat toronyból megmentő lovagként hogy álljuk meg a helyünket.

Nekem teljesült egy álmom. És ezt egy két éve működő kis csapatnak köszönhetem. Én még csak alig fél éve ismerem őket, de a szívemhez nőttek, nagyon szeretem mindnyájukat. Két éve egy kocsmában „zenebohócként” kezdték, majd az idő múlásával egyre híresebbek lettek. Olyanok az állandó rajongóikkal együtt, mint egy nagy család. Segítik, támogatják egymást. Talán ezért is lehet az, hogy mára már komoly zenészbandává váltak. Szakestekre hívják őket fellépni, koncerteket adnak a Gitáros esték keretén belül és a régi kis kocsmát is eléggé kinőtték már. Közben egy része a csapatnak egy külön zenei formációt is alapított, amely rektori engedéllyel viseli a Pannon Universitas Band (PUB) nevet, mellette pedig ugyanúgy csinálják a régi együtt zenélgetést is tovább.

Gondolom már mindenki rájött, hogy kikről is beszélek. Ők a Rekettyés Dalkör lelkes tagjai, akik február 18-án ünnepelték második születésnapjukat. Várakozáson felüli hangulat, remek buli volt, és bebizonyították, hogy szinte a semmiből is lehet remek dolgokat csinálni, csak meg kell álmodni, és merni megvalósítani, nem feladni az első akadálynál. Valószínűleg mindannyian, akik ott voltunk mondhatjuk, hogy „igen fiúk, ti megcsináltátok”.

A rendezvényen elegánsan felöltözött ismerős és ismeretlen arcok gyűltek össze a Neviki büfében, hogy a csapattal együtt ünnepeljenek. De volt ott egy ember, aki hétköznapi vendégnek egyáltalán nem nevezhető. Jamie Winchester az est sztárvendége tovább emelte ennek a szép napnak a hangulatát,  és a sarokban megbújva ugyan, de a Rubber Puppet néhány tagja is képviseltette magát.

Volt szerencsém néhány szót váltani Jamievel, és elmondta: örül, hogy itt lehet. Kivételes hangulatnak lehet részese, és jól esik neki, hogy a fiúk őt hívták, szívesen jött Veszprémbe. Nekem az a pár perc, míg beszélgettünk biztosan örök élmény lesz. Nagyon szeretem a dalait, emberileg pedig egy nagyon kedves, közvetlen személynek ismertem meg, aki annak ellenére, amit eddig elért egyáltalán nem az arca méretét demonstrálja. Végigzenélte úgy az estét a mi fiainkkal, hogy előtte soha nem is találkoztak, nem próbáltak heteken át. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mind Jamie, mind a Dalkörösök profi zenészek.

Hiányzott már a Dalkör hangulat, rég nem hallgattam már őket. A múlt heti nyűgös, nyafogós rossz kedvem, ami még csütörtök délelőtt is tartott egy csapásra eltűnt. Ha hallom őket kikapcsol az agyam, és a gondok is (vicc nélkül) maguktól megoldódnak (persze majd csinálok helyettük másikakat 🙂 ).

Szóval köszönöm a zenészeknek, a táncos lábú lányoknak, kollégáknak, kollegináknak, a beszélgetőpartnereknek, hogy ilyen remek estét tölthettem velük. 🙂 Rekettyés Dalkör, még egyszer boldog születésnapot, és remélem még sok ilyen buli lesz az életünkben, bár ez elég ütősre sikerült, nehéz lesz felülmúlni.:)

Még több képet találhattok a Dalkör születésnapjáról itt:http://egyetemunk.uni-pannon.hu/index.php/galeria/?album=1343