A Harmadik napon még mindig bírjuk

Bírjuk, persze ki mennyire, egyre több már a fesztiválarc, aki csak úgy beszél a szembejövőkhöz, vagy pont hogy nem: mozdulatlanul fekszik valami színpad közelében a földön. „Kérsz sört, kiscsillag?” és „Nektek is ilyen mély lett a hangotok?” már nem biztos, hogy tudják, hol vannak, de feltétlen közölniük kell valakivel, ami eszükbe jut. Mindenkivel.

A rendes délelőtti strandolás után (ismét teltházat csináltak a fesztiválozók) irány a Nagyszínpad, és a még délutáni melegben játszó, hangulatalapozó Ocho Macho. Egyesekkel ellentétben ők nem panaszkodtak a korai időpontra, sőt. Ilyenkor is lehet bulit csapni! (és tényleg). Következett a P.A.S.O., hát őket gondolom nem kell bemutatni, hozták is a szokott színvonalat. Színpadon a Vad Fruttik, az első néhány szám után egy kis gúnyolódás, a közeli partysátorra utalva: „Mintha a BalatonSoundon lennénk…”, de ezt gyorsan el is felejtettük, meg se hallottuk, volt mást hallgatni. Aki a Harmadik napon a Nagyszínpadot zárta, az pedig nem volt más, mint a Tankcsapda. Nem csak zenét hoztak, mivel azt már mindenki ismeri, hanem igazi showt is mellé, hogy azért mégis szórakoztató legyen. A tömegből ítélve: az is volt.

Közben gyorsan átszaladtunk a Djuice U26 színpadhoz táncolni egy kicsit, még szólt a Mystery Gang. Az első szám után ugyan eleredt az eső, de ez nem zavart haza senkit, ilyen könnyen nem megy ki senkinek a lábából a boogie.

Szóval, már csak egy nap van hátra, a szombat, várhatóan nagyobb tömeggel, mint a héten bármikor (hétvége!). Meglátjuk.