„Azért vállaltam el, mert ez hatalmas megtiszteltetés”

Nemsokára itt a VEN, itt van újra, ezért Balassa Gergőt kérdeztük, milyen a Diákrektori Hivatal tagjának lenni, miről is szól ez a cím, és persze maga a hivatal.

Mi az a Diákrektori Hivatal, miért jó, hogy van?

A Diákrektori Hivatal a VEN ideje alatt az egyetlen olyan legitim intézmény, ami tényleges hatalommal bír az egyetem területén. Ugyanúgy hallgatók alkotják, mint lényegében a VEN polgárok jelentős részét. Egyetlen nagyon fontos feladata van, hogy a mindenkori diákrektort úgymond kiszolgálja. Lényegében a VEN ideje alatt ők felelnek a hagyományos programok lebonyolításáért, hogy a hagyományos elemek és tradíciók a helyükön legyenek. A VEN előtti szervezésben pedig ők azok, akik a csapatokkal kommunikálnak, ők tartják velük a kapcsolatot. Ők az átmenet a hivatalos szervezők és a csapatok között.

Szóval a színpadi bohóckodás mögött azért komoly munka folyik.

Ez egy iszonyatosan komoly munka, nagyon sok feladat tartozik hozzá. Össze kell hangolni azoknak az embereknek a munkáját, akik a csapatokon belül vannak, viszont ezt úgy kell megtenni, hogy ne érezzék azt, hogy felülről irányítva vannak. Tehát a Diákrektori Hivatal mindig azért van, hogy segítse a csapatokat, meghallgassa, milyen kéréseik, igények vannak. De nyilván azt is mi tudjuk pontosan, hogy mik azok a hagyományos elemek, programok, amiknek meg kell lenniük. Amikor elkezdünk dolgozni a VEN-en, mindig van egy kollektív megbeszélés, ahol megnézzük, hogy ezek a programok pontosan hogyan is néznek ki. A továbbiakban pedig, szintén a D!RH az, aki ellenőrzi, hogy hol is tartanak a csapatok a tennivalókkal. Tehát ez egyáltalán nem kis munka.

Te mióta veszel ebben részt?

Én idén vagyok először tagja a D!RH-nak, de szervezőként már jó pár VEN-t megéltem. Szóval ilyen szempontból én is még tanulok az „idősebbektől”, Kornéltól, Polinszky Dávidtól, ők már voltak D!RH-sok korábban.

Hogyan lett belőled D!RH-tag?

Nekem a tavalyi év volt szervezőként az utolsó, de idén nagyon sok változás történt, ami miatt a szervezés igencsak átalakult. A D!RH tagjait mindig felkérik, és amikor Pipis tanár úr a Hallgatói Centrum részéről, és Csikós Viktor a PEHÖK részéről megkeresett, hogy szeretnék, hogy a Diákrektori Hivatal tagja lennék, mert kibővítették, és szükség lenne rám, azért vállaltam el, mert ez hatalmas megtiszteltetés. Diákrektornak lenni talán a legnagyobb, de hivatali tagnak lenni ezzel majdnem egy szinten van. Nagyon nagy megtiszteltetés, és fantasztikus érzés.

Szóval korábban nem voltak így felosztva a szerepek a D!RH-n belül, mint idén?

Nem. Mindig volt egy szervezői rész, akik magáért a rendezvényért feleltek, volt egy összekötő ember, aki a szervezők és a D!RH közötti kapcsolatot biztosította, ez voltam mondjuk én, és volt maga a D!RH. Volt, hogy hárman voltak, de voltak már négyen, most vagyunk hatan, volt már benne lány, vannak benne fiúk, szóval erre nincs különösebb szabály. Egy dolog tűnt el egy kicsit, a struktúrája, hierarchiája: régen egy rendes hivatal volt, tehát volt vezető, főtitkár, például Bekk idejében. Most annyi változás van, a kibővítésen túl, hogy Felföldi Gábor is belépett a tagok közé, és az ő személyében a Diákrektori Hivatal kapott egy vezetőt. Mivel egy idő után, ugyan még nem tudjuk, mikor, de mi is be fogjuk fejezni a VEN-ezést, legalábbis a D!RH-nak egy része biztosan, így Gábor lenne az az elem, aki összeköti a régieket az újakkal. Mi elmondjuk neki a tapasztalatainkat, a jegyzőkönyveket át fogja venni, hogy a következő D!RH minden létező segítséget megkapjon. Ne legyen az, hogy például valamelyik gárda teljesen eltűnik, és akkor nulláról kell felépíteni egy VEN-t.

Miért pont Felföldi Gáborra esett a választás?

Ő itt van az egyetemen, és persze reméljük, hogy itt is lesz. Közművelődési titkárként elég jól rálát az egyetemi eseményekre, ez mindenképpen egy fontos szempont. Nekünk olyan ember kellett, akivel meg tudjuk találni a hangot, és Gáborral ez sikerült, ő nyitott ezekre a dolgokra.

Hogyan lesz valakiből D!RH-tag?

Mindig a szervezők kérik fel. Itt máshogy számolják az időt, az a fontos, hogy az illetőnek a VEN-nel kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak. Egy átlag egyetemi polgár, ha nem vesz részt a csapat munkájában, akkor máshogy látja a VEN-t, mint a szervezők, a csapattagok, vagy a D!RH. Viszont csapattagként ha elindul valaki ezen a VEN-es ranglétrán, akkor lehet kortes, lehet jelölt, és később lehet belőle D!RH-tag is. Az a fontos, hogy a VEN-nel kapcsolatos tudását hogyan tudja átadni, és hogy ezeket a hagyományokat megfelelően tartsa életben.