A Nők és a Karrier

A nők és a karrier között fennálló érzékeny egyensúly állandó vitakérdés és problémaforrás. Születhet jó megoldás?

A nők már nagyjából 150 éve ráléptek az emancipáció útjára, és ez a vállalkozás – bár eredményesnek bizonyult – még mindig nem ért a végére.
A nőmozgalmak a XIX. század második felében indultak, és hamar az egyenjogúság elérését tűzték ki célul. Élharcosai a feminista mozgalmak képviselői voltak. Eljött az idő, hogy túllendüljünk a betokosodott nézeteken, már ami a nők feladatait és képességeit illette.
Hazánkban már a reformkorban, vagyis a XVIII. század végén felütötte fejét a női emancipáció csírája. Ami olyan szempontból nem meglepő, hogy a magyar női virtusnak szinte kultusza van. Elég csak az egri nőkre gondolni. Paradox módon azonban még így is meglehetősen konzervatív nézetek élnek idehaza a nők szerepvállalásával kapcsolatban.
Akár elfogadjuk, akár nem, még mindig férfitársadalomban élünk. Nincs ugyan diszkriminatív megkülönböztetés, a nőknek is megvannak ugyanazon jogai, de esélyt, lehetőséget ritkábban kapnak a bizonyításra.
Miért? És mi lehet a változtatás módja?
Már ezt a két alapkérdést is sok szempontból kell megvitatni, hogy eredményre jussunk. Természetes módon a férfiak és a nők más-más képességekkel vannak megáldva. Egyszerűen fogalmazva, máshogy gondolkodnak. Fel szokás róni a nőknek, hogy nem olyan alkalmasak magas vezetői pozícióra, mert sokkal emocionálisabban ítélik meg a helyzeteket, nehezebben hoznak meg nehéz döntéseket. Azt kell mondanom, ez már rég elavult. Bármelyik értelmes nő képes belátni, hogy vannak döntések, amiket meg kell hozni, fel kell vállalni. Sőt, a másképp gondolkodás számos előnnyel is járhat. A probléma itt a tekintéllyel lehet. Egy nőnek nehezebb elfogadni vezető szerepét a hierarchiában.

A másik sarkalatos rész a gyerek- és családkérdés. Talán ez a legproblematikusabb pont, amivel nőként szembesülhet az ember. Olyan dilemma elé vagyunk ilyenkor állítva, hogy szinte lehetetlen jól választani. Bármilyen szépen is hangzana, hogy egyszerre a kettőt – családot és karriert – ez magunkban vállalhatatlan kihívás. Ugyanolyan jól heroikus feladat mindkettőt a vállunkon vinni. De akkor mit adjon fel az ember? A nőiségét, vagy azt a vágyat, hogy elismerjék, és képes legyen maga megállni a világban?
Mindenki próbálja megoldani ezt, így vagy úgy. Legtöbbször a nők valahogy ingázni próbálnak, akárha mérleghintán ülnének. Hol az egyik, hol a másik végéhez csúsznak közelebb. De ezzel nincs megoldva a kérdés, mert igazából egyik szerepet sem tudják maradéktalanul betölteni.
Ha pedig elhatározza magát és választ? Hiányozni fog az életéből a másik opció. Nem fogja magát teljesnek érezni.
Akkor mi a megoldás? Nem tudom megadni a tökéletes receptet hozzá, csak azt mondhatom, ahogy én látom. Szerintem itt már olyan változásra van szükség, amit nem lehet törvényekkel előírni. El kell fogadnunk, és segítenünk egymást. A férfiaknak teret, és lehetőséget kellene nyújtaniuk a nőknek, és nem próbálni visszaszuszakolni őket a konyhába. A nőknek pedig azt kellene belátni, hogy nem szenvednek csorbát, ha elfogadják egy férfi támogatását. Harmonikus (nemek közti) párkapcsolatba szerveződve megoldhatók a problémák.
Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. De minden sikeres nő mögött áll egy megértő férfi is.

Szalai Reni
Fotó: internet