Szalézi-napok

A Piarista Szerzetesrend és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának oktatói Szalézi napok névvel Sík Sándorra emlékezve február 6-án előadásokat tartottsk, majd február 7-én kiállítást nyitottak meg, így emlékezve a piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító munkásságára.

Az előadások előtt dr. Márfi Gyula érsek mesélt saját Sík Sándor-élményéről, és elmesélte, hogy számára a költő Áldás című kötete volt igazán meghatározó.
Borián Tibor a magyar vallásos költészet XX. századi megújítójának nevezte a költőt, „Humánum és lelkiség Sík Sándor lírájában” című előadásában. Nemcsak azt emelte ki előadásában Síkkal kapcsolatban, hogy cserkésznek is meghatározó volt, hanem, hogy ízig-vérig pedagógus alkata átsugárzik művein is. A magyar lírai hagyományból elsősorban Arany Jánosét őrizte, az izmusokat pedig kritikával illette. Saját költészetére mély alázatossággal és keresztény realizmussal tekintett, Az ember című verse saját emberségét és az emberektől elvárt viselkedést mutatja be. Virrasztók című versében a felelősség, aggodalom hangját jeleníti meg, tanítványai felé, a II. világháború küszöbén.

Kovács Árpád tanár úr „Sík Sándor esztétikai szemléletéről” című előadásában szintén kiemelte, hogy Sík Sándor művészete Arany János és József Attila munkásságára hagyatkozik. Sík Sándor nyomán elmondta, hogy a szépet a szép művészetéből, azaz a tevékenységből kell levezetni, nem a szemlélésből. A rózsa példáján keresztül mutatta be ezt az esztétikai szemléletet, hiszen a rózsa nemcsak térbeli egysége a szárnak, a gumónak, sziromnak, hanem jelentéssel bír, emellett mást prezentál színe, tüskéje, levele stb. A művet emellett működés közben jeleníti meg, amelybe a szép genezise is beleivódik, nemcsak látványa. A szép, József Attila művészetére támaszkodva az öneszmélet egy formájaként jelenik meg. A legszebb művészet című Sík versen keresztül az öregedés és a szépség párhuzamára mutatott rá az előadó, és kiemelte, hogy az öregedés történés és nem állapot. Ez a mű tagadja a reflexív automatizmust, és a derűt jeleníti meg hiteles válaszként, mely nem a halálhoz méri az idős lehetőségeit, hanem ez az életkor a bölcsesség forrásaként, a kivételesen elmélyült kreatív gondolkodás forrásaként jelenik meg. A válság és vallomás konfigurációja Szent Ágostont idézi. Összességében szép lehet a cselekvés, a diszpozíció és végül az alkotás. A műben Sík a teher, súly, gond képeivel azt a hibás felfogást demonstrálja, mely szerint az élet hiábavaló, ehelyett a szenvedés értelmének univerzális értékévé vált kereszt jelenik meg szimbólumként. Fontos kiemelni, hogy (József Attila nyomán) nem öreg, hanem meglett emberről beszél a költő, vagyis olyan emberről, aki magára talált. A szép ebben a szövegben nemcsak esztétikai, hanem ontológiai kategóriaként jelenik meg, tehát a lét szépségéről, a szerző születéséről van valójában szó ebben a versben. Ez a szépségfelfogás Szent Ágostonéval rokonítható, aki szerint a szép az, hogy Isten saját képmására és hasonlatosságára alkot.

Géczi János tanár úr Sík Sándor himnuszfordításairól tartott előadást, a középkori himnuszokon keresztül bemutatva, hogy mi a szép. A Himnuszok könyve című munkáról beszélt elsősorban az előadó, amely 150 himnusz fordítást tartalmaz latinul és magyarul. Sík Sándor már korábban adott közre himnuszfordításokat, és a Religio című folyóiratban három részes tanulmányt jelentetett meg Az ókori keresztény-latin líráról címmel. Az említett könyvben, melyet végül 1943-ban adott ki, a kiválasztott fordításokat esztétikai, történeti, költészeti ízlés alapján választotta ki.
Egyetemünkről negyedikként Ladányi István tanár úr szólalt fel, aki Sík Sándor Zrínyi és Pázmány monográfiájáról tartott előadást. Megtudhattuk tőle, hogy Sík mindkét műben a közéleti és az alkotó emberrel foglalkozik. Emellett a megismertetésre törekszik, kiválasztott személyeit érzékeltetni kívánja, azaz nemcsak intellektuálisan kívánja őket jelenvalóvá tenni, hanem az érzékekben is. A monográfiák jellemzője, hogy a történeti személyiségként is fontos Zrínyit és Pázmányt olyan műben mutatja be, amely egyszerre tudományos és olvasmányos is. A mű szerkezete retorikailag és logikailag is átgondolt. Sík például leírja, hogy a Violához írott szerelmi versekben a vadász nem azonosítható Zrínyivel, Viola pedig Draskovich Mária Euléliával, ezt az állítását azon analógiával támasztja alá, mely szerint a Lycaon név ami farkast jelent sem azonosítható kétségtelenül Frangepán Farkassal (Zrínyi vetélytársával).

Sík Sándor Gárdonyi olvasatáról beszélt előadásában Kovács Gábor. Sík Sándor a szubjektumtól megfosztott világképet elutasítva, a szöveget életmegnyilvánulásként fogta fel. Sík ebben a művében bemutatja Gárdonyi egyéni világlátását, az életét meghatározó gondoskodó anyaképet, a ’48-as eseményekhez kapcsolódó apaképet és a tanári elhivatottságot. Az Egri csillagok írójának rossz házasságba való belesodródása eredményezte azt, hogy csalódott az emberekben és az egyházban, és Sík szerint ezt vezetett ateizmusához, majd majdnem az öngyilkosságához. Ezután költözött Egerbe, majd világszemléletének középpontjába (Az én falum című munkájában is megjelenő) szenvedőkkel való együttérzés került középpontba. Ebben a környezetben Gárdonyi egyre többet olvasott és írt és egyre közelebb került a kertjében meghúzódó természethez és ezáltal Istenhez, kialakult benne a személyes hit és személyes Istenkép és ezzel a személyes írás is. Sík szerint el kellett veszítenie Istent ahhoz, hogy még jobban meglelje, és ezáltal önmagát is újra megtalálja. Gárdonyi mindig a személy létesülésének kérdését helyezi középpontba, ezt különleges emberalkotó tehetségnek nevezi Sík Sándor. Összességében Sík ezen írásáról is elmondható, hogy megvilágító, és lényeges, hogy nem az életrajz felől olvassa a műveket, hanem a szövegalkotások felől olvassa az életét, azaz a szubjektum szerinte az alkotásban lelhető fel.

Heizinger Anita
fotó: Domján Attila