Ki-Mit-Tud?

Március 11-én megrendezésre került az egyetemi Ki-Mit-Tud?, immár a kilencedik alkalommal.

A program 2006 óta méri fel diáktársaink tehetségét és tudását a Közművelődési Titkárság munkásságának égisze alatt. Változatos és választékos műsorszámok kerülnek minden alkalommal a színpadra, hogy megmérettessenek. Idén az irodalmat kedvelők jártak a legjobban a meglepően erős mezőnynek hála. Egy székely népmesével indult az este a hagyományőrzés jegyében, majd azt követte négy vers. Volt köztük komoly, bezengve az aulát, hogy a közönség némán figyelt, és volt szórakoztató, az emberek nevetését kicsaló. A már komoly hangvételű verses részt a zene világa követte, ahova Leo Brouwer Egy novemberi nap gitárklasszikusával vezette át a hallgatóságot a tavalyi nyertes, Hriczu Ádám. Majd ezt követte egy újabb gitáros produkció szájharmonikával kísérve, majd egy blues dal. Két hastáncos lány gyönyörködtette ezután a közönséget, de legalábbis a férfi nézőket ügyességükkel és bájaikkal egyaránt. Végül pedig a MEKDSz (Magyar Evangéliumi Keresztény Diákszövetség) diákjai léptek fel egy kis jelenettel és osztottak szeretetet ebben a zord világban.

Amíg a négytagú zsűri elvonult tanácskozni, addig az egyetem gitárosai foglalták el a színpadot, hogy szórakoztassák a nagyérdeműt és éneklésre biztatták őket, elvégre nem minden nap énekelhet a diák a B épület aulájában. Legalábbis anélkül, hogy gond lenne belőle.

Nézőként az embernek mindig van valamilyen elvárása a látottakkal és hallottakkal kapcsolatban, de hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy ez kölcsönös dolog. Bizony, a fellépőknek is vannak elvárásai. Míg a néző szeretne szórakozni, színvonalas előadásban részesülni, addig az előadónak legalább ekkora elvárásai vannak a nézőtéren ülőkkel szemben. A néző legyen nyitott, legyen illedelmesen csendes, értékelje a poénokat nevetéssel, a produkciót tapssal. Nem is nehéz, igaz? Szerintem a hallgatóság ezúttal tökéletes volt, de talán már mindenki tapasztalta, hogy ez nem mindig van így. És ebben a legrosszabb, hogy a színpadon álló kerülhet kínos helyzetbe, ha az unott közönség nem hall meg egy humoros mondatot, mert valamelyik néző éppen „benyögött” valamit.

Itt azonban szó sem volt ilyenről. Mind a fellépők, mind a nézők a legjobb formájukat nyújtották az este.

Amíg a zsűri értékelt, addig a közönség is szavazhatott, így végül kétféle eredmény született. Egyszer a zsűri állított fel egy sorrendet minden kategórián belül, és ezzel együtt lett egy nyertes a közönségszavazatok alapján. Szoros volt a verseny a szavazatoknál, de végül Marosvölgyi Gergely bizonyult közkedveltebbnek, aki Nagy Bandó András „Vers, mindegy kinek” című művével érkezett és szórakoztatott minket.

Mindenki nevében köszönetet mondhatok mindenkinek, ha egyszerűen akarnám elintézni. De még van némi helyem: Felföldi Gábornak mint sziporkázó konferansziének és házigazdának. A négy szakmai zsűrinek. A fény- és hangtechnikusunknak, aki a kezdetektől segédkezik a „Ki Mit Tud?”-on. A közönségnek. És természetesen a tizenegy produkció fellépőinek, Kiss Rékának, Marosvölgyi Gergelynek, Rieger Klaudiának, Batthyányi-Nagy Annamáriának, Gyalogh Jusztinának, Hriczu Ádámnak, Szakács Máténak, Rugli Adriennek, Csiszár Mariannának, Nagy Henriettának, a MEKDSz diákjainak, és végül a Pannon Gitárkör tagjainak. Mindenki nevében gratulálok nekik!

Kiss Levente
Fotó: Domján Attila