Elveszett idő

„Az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik.”

 

Napjainkban az ifjúsági irodalom, mint minden más, pórbál fogyasztóbarát lenni. A felkapott sikersorozatoknak hála bőséges választék található belőlük, ami sajnos az elértéktelenedést is magával hozta. Tucat számra jelennek meg a könyvek, amik sokszor alig hoznak újdonságot. Szerencsére azért vannak remek történetek is, amik újra és újra a nyomdába kerülnek. Ide tartozik Michael Ende Momo című meseregénye is.

Momo, a borzas hajú lány története a jelen fantáziavilágában játszódik, mindenféle meselény nélkül, egy modern nagyvárosban. Ott élik mindennapjaikat az emberek kényelemben és békében. Vagy mégsem? A mű 1972-ben született, mégis időtállóan mutatja be, hogy mi történik az életünkkel és mit kezdünk az időnkkel. Sőt, talán még sosem volt ilyen időszerű!

A regény első fejezetei talán unalmasnak tűnhetnek. Megtudjuk, miben olyan páratlan az árva kislány, megismerjük az embereket és Momóval kialakult kapcsolatukat. Mondhatni szívmelengető, idilli történeteket olvashatunk a regényen belül, végtére is egy meséről van szó. Az mégis megannyi finoman megfogalmazott bölcsességet tár az olvasók elé, amiken érdemes elgondolkozni. Azonban a szürke urak megjelenésével minden megváltozik: a békesség világa átvált egy borongós atmoszférával körüllengettre, és a kicsiny főhősnő krimiszerű izgalmak és veszélyek közé csöppen. A tolvaj szürke urak ellopják az emberek idejét, hogy ők élhessenek, és a magára maradt Momónak kell megmentenie az embereket és az idejüket egyaránt. Mit csinálhat ilyen helyzetben egy kislány? Mielőtt válasz érkezne, Momo nem várt segítséget kap egy különös teknőstől és Hora mestertől, az Idő titokzatos urától. Persze még így sem könnyű Momo feladata, de végül minden megoldódik, ahogy az a mesékben szokott.

Mi teszi különlegessé a kis Momo történetét? Ende jól vázolja az emberek időhiányát. A rohanó világban mindenki takarékoskodni akar az idejével, de így nem marad időnk élni. A világunk egyre hidegebb és sivárabb lesz, ahogy mi magunk mondunk le az időnkről, mint a történetbeli emberek is. Pedig az ellenszer receptje nem nehéz, és nem is titok. Ende meséje megadja a választ is, és még mellé számos elgondolkodtató dolgot barátságról, szeretetről, boldogságról. Azokról, amikre minden ember a legjobban vágyik, és amikre mindenkinek szüksége is van.

Az író kiváló történetmesélő, és mesterien teremti meg a légkört és a hangulatot, ami aztán könnyen elbűvöli az olvasót. A Momo könnyen olvasható történet, és együtt nevethetünk, izgulhatunk, félhetünk a karaktereivel. Az 1979-ben napvilágot látott A végtelen történettel együtt ez az Ende-mű is nyugodtan tekinthető klasszikusnak. Szinte bármelyik korosztály tagjait le tudja bilincselni, és mindnek szolgál tanulsággal. Talán a legtöbb felnőttnek jót tenne, ha elolvasná, de minden bölcs gondolata és üzenete mellett a fiataloknak is nagy kedvence lehet. És talán a könyv segíthet az olvasóinak egy kicsit visszaszerezni elrabolt idejükből.

Kiss Levente

fotó: internet