Örömet lelni a hivatásban

Portrénk alanya ezúttal dr. Szalai István egyetemi docens, a Pannon Egyetem Mérnöki Karának dékánja, aki nemrégiben Magyar Érdemrend Tisztikereszt Polgári Tagozat kitüntetést vehetett át. Egyetemi éveiről, kutatási területeiről mesélt lapunknak.

Zalaegerszegen született, az egyetemet pedig Szegeden végezte. Meséljen pár szóban erről az időszakról!
Zalaegerszegen születtem, de középiskolai tanulmányaimat már Nagykanizsán, a Winkler Lajos Vegyipari Szakközépiskolában végeztem. A kémia is érdekelt, ám a fizika még ennél is jobban, ezért a szegedi József Attila Tudományegyetemre jelentkeztem, s ott végeztem fizikus szakon 1981-ben. Első munkahelyem is Szegeden volt, az MTA egy ottani kutatócsoportjában dolgoztam egy évig.

A doktori iskolát már Veszprémben kezdte és végezte el. Hogyan került a városba, mi vonzotta a Pannon Egyetemre?

Mivel dunántúli vagyok és feleségem is ide kötődik, ezért közelebb akartunk kerülni szülővárosunkhoz, szüleinkhez. Így 1982 őszén Veszprémben, az akkori Veszprémi Vegyipari Egyetem fizikai-kémia tanszékén kezdtem el dolgozni. Mindenképpen a fizika és a kémia határterületén képzeltem el a kutatói pályámat, és ehhez a veszprémi egyetem kiváló lehetőségnek látszott. Egyből elkezdhettem dolgozni a doktori disszertációmon, folyadékok dielektromos tulajdonságainak vizsgálatával foglalkoztam. 1985-ben szereztem műszaki doktori fokozatot.

Meséljen pár szóban a kutatási területeiről!

Az elsősorban kísérleti témájú doktori dolgozatom megírása után érdeklődésem az elméleti és számítógépes szimulációs kutatások felé fordult. A folyadékok fizikai tulajdonságainak perturbációelméleti vizsgálata területén elért eredményeim alapján 1995-ben kandidátusi fokozatot kaptam. Ugyancsak a folyadékok szerkezeti és termodinamikai tulajdonságainak vizsgálatára irányuló kutatásaim alapján 2011-ben az MTA doktora lettem. Közben érdeklődésem ismét a kísérleti munka felé fordult, az utóbbi időben méréstechnikával és a mágneses folyadékok ipari és gyógyászati alkalmazásaival foglalkozom. Kutatásaimat lelkes fiatal munkatársakkal együtt végzem, vezetésem alatt eddig hatan kaptak PhD fokozatot.

Van-e példaképe a szakmában?

Nehéz lenne példaképet megnevezni, igazából ezen még nem gondolkodtam. Az biztos, hogy egykori tanáraim és professzoraim között vannak néhányan, akikre fel tudok nézni, akikre szívesen emlékezem.

Nemrégiben Magyar Érdemrend Tisztikereszt Polgári Tagozat kitüntetést vehetett át. Meséljen az ezzel kapcsolatos érzéseiről!

Mivel eddig még nem kaptam ilyen jellegű elismerést, természetesen jól esett, hogy az egyetem vezetősége felterjesztett erre a kitüntetésre, örültem neki.

Mivel tölti a szabadidejét?

Jelenleg a Mérnöki Kar dékánja is vagyok, ezért szabadidőről alig beszélhetünk. Ha mégis jut egy kis idő kikapcsolódásra, akkor szívesen járom az erdőket-mezőket, s eközben gombát is szoktam gyűjteni. A természetben töltött órák tudnak leginkább szellemileg felfrissíteni. Horgászni is szeretek, de az utóbbi időben ezt a sportot csak „elméleti” szinten űzöm.

Mit üzen a hallgatóknak, valamint a pályakezdő fiataloknak?

Az eredményes mérnöki, kutatói pályához kétségkívül szükség van tehetségre, de higgyék el, emellett elengedhetetlen a szorgalom és a kitartó munka is. Kívánom, hogy találjanak hivatásukban annyi örömet, amennyit én is megtapasztaltam az eddigi 33 éves oktatói/kutatói pályám során.

Klózer Kitti

fotó: Szabó László