Andersen és az igaz mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy réges-régi, a használattól megkopott, omladozó falú munkásszálló. Mellette zöldellő pázsitfüves kert, udvarában fehér virágokba boruló öreg cseresznyefa, az épület ablakaiban bekukucskáló illatos orgona. Mindez Veszprém egyetemi város szívében, alig száz méterre a B épülettől. Andersen pedig csak mesél, mesél a Jedlik Ányos Szakkollégium rövid, ám annál szebb múltjáról. Velem szemben Kővári Éva, 2006-ig igazgatónk, aki kedvesen el-elpityeredik a múltba visszatekintés közben.

A ház 1991-ben került az egyetem tulajdonába, az első lakók december elsején költözhettek be. Kavics elképzelése az volt, hogy az itt élők kapjanak valami pluszt, ne csupán otthont. A ház nagyságából, adottságaiból kiindulva jutott arra, hogy a kollégisták végezzenek szakmai tevékenységet, hogy Veszprém is méltán legyen rá büszke, mint az ELTE az Eötvös szakkollégiumra. Az akkori rektor, Liszi János egy professzori stábot bízott meg a feladattal, hogy a Jedlik sorsáról, belső életének alakulásáról döntsenek. Ebben a csapatban olyan neves oktatók szerepeltek, mint Bárdos Jenő, Gaál Zoltán, Roska Tamás. Több apró csatát kellett megvívni addig, míg a kollégium sorsa eldőlt és Kavics apró csipet-csapatával „szabad kezet” kapott alakítására, formálására. Megválaszolandó kérdés volt, hogy kik kaphatnak itt helyet? Beszélgetőtársam meggyőződése szerint a különböző tanulmányokat folytató hallgatók formálják egymás nézetét, így számos szak és kar hallgatója lakik ma a Móricz Zsigmond 8. alatt. A szakkollégiummá válás nem ment zökkenőmentesen, mivel itt is akadtak nézeteltérések. Végül az a nézet győzött, hogy ha egy diák eredményesen szerepel OTDK-n, kiemelkedő tanulmányai eredményekkel rendelkezik, azt miért ne mutassa meg a többiek előtt is? Így évről évre a kollégisták szakmai munkát végeznek, melynek látványos megnyilvánulása a Jedlik Ányos Szakmai Napok.

Bevallom, még ma is találkozom negatív sztereotípiákkal. „Lekockáznak” bölcsész létemre, strébernek tartanak, fiúkollégiumnak hiszik a lakhelyem… Ezeket a tévhiteket nehéz eloszlatni, és Kavics szerint először a többi kollégiumnak kellene elfogadni minket. Fontos, hogy a jedlikesek a felvételüket érdemnek tekintsék, nyissanak a többiek felé. Legyünk együtt büszkék itt, a Pannon Egyetemen erre a pici, önálló szigetre, ami a szárazföld része és otthont ad TDK-n, OTDK-n helyezést elérőknek, köztársasági ösztöndíjasoknak, sikeres PhD hallgatóknak, zenében és sportokban kiemelkedő tehetségeknek.