Az egyetemi énekkar lelke

Az egyetem kórusának kék talárba öltözött énekeseit számos egyetemi és városi rendezvényen láthatjátok sok-sok éve. Egy nagyrészt hallgatókból álló öntevékeny csoportban a tagok nagy része szükségképpen cserélődik, folyamatos a megújulás. De az egyetemi énekkarban van egy biztos pont, egy csupaszív, mosolygós, energikus hölgy, aki már közel 20 éve áll a kórus élén, a kórustagok tekintetének fókuszpontjában. Ő Veres Györgyné Petrőcz Mária, Maja néni.

Több mint egy éve vagyok a kórus tagja, így tudom Maja néniről, hogy rengeteg dologgal foglalkozik az egyetemi énekkar vezetésén kívül is. Tanít a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolában, a Pápai Református Teológiai Akadémián, önálló esteken énekel, és mindeközben énekművészi diplomájának megvédésére készül. De egy csésze forró tea mellett elköltött beszélgetés során, majd a hosszú évek alatt összegyűlt, vaskos kötetnyi fényképet, emléklapot lapozgatva ennél sokkal többet is megtudtam Maja néni pályájáról és az egyetemi énekkarról.

Elmesélte annak a történetét is, hogyan került először kapcsolatba az egyetemi énekkarral. Egy szerencsés véletlennek köszönhető a pályája alakulása. Ugyanis annak idején, mikor a 1968-69-es tanévben Veszprémbe került, édesanyja szerette volna zongorára beíratni, de a zeneiskola helyett véletlenül az ének-zenei általános iskolába mentek be. A tanárnő, aki akkor az egyetemi kórus vezetője is volt, rögtön felismerte a kislány tehetségét, és nem is engedte el. Maja néni így végül ott folytatta zenei tanulmányait, onnan ered a népdalokhoz, a kórusmunkához való erős vonzódása, ami végigkíséri az életét. A tanárnő kérésére lett tagja már akkor az egyetemi énekkarnak, 13 évesként az egyetemisták között, felnőttek között dalolt.

Maja néni a 96/97-es tanévben vette át a karvezetést, amikor éppen egy gyengébb időszakot élt a kórus, és szükség volt az új lendületre. Ebben az időben kezdte a Zeneakadémiát is karvezetés szakon.

Ekkor egy izgalmas, programokkal, utazásokkal teli, szép időszak vette kezdetét. A következő évben már Erdélybe utazhatott a kórus. Szerepeltek a „Romantikus kórusfesztiválon”, az egyetem 50 éves jubileumi ünnepségén, meghívást kaptak Franciaországba, kétszer is jártak Poznanban, majd Darmstadtban. Passauban részt vettek Gizella királyné újratemetésén. A külföldi kapcsolatokat ápolták is, Erdélyből, Franciaországból és Darmstadtból is viszonozták a látogatást. Más kórusokkal együtt is felléptek, nagyon szép program volt, amikor egy kb. 100-120 fős énekkar énekelt együtt az erdélyiekkel, zenekarral. Szerveztek főiskolák és egyetemek kórustalálkozóját is. Maja néninek a diploma előadása is itt volt, az aulában, 1999-ben. Szép karácsonyi műsorokat tartottak, néha közösen a Georgikonnal. Jótékony célú hangversenyeket szerveztek a gyerekkórház javára, hol a Bazilikában, hol itt.

Majd jött egy-két év, ami az énekkar történetének létszámban és kórusmunkában is megnyilvánuló mélypontját jelentette. Hegyháti Máté szervezőmunkája segített a talpra állásban.

És Maja néni sok egyéb teendője ellenére azóta sem hagyta abba a tanulást. Annak idején, mikor célul tűzte ki, hogy az énekművészi szakot is elvégzi a főiskolai diploma kiegészítéseként, négy gyermekéről kellett gondoskodnia, így a továbbtanulás későbbre tolódott. A tanulás számára inspirálóan hat, ami nap mint nap feldobja a kutakodás, olvasás vágyával, a felfedezéssel, hogy milyen izgalmas ez a világ. Az énekművész diploma megszerzése a következő szemeszterben aktuális, és Maja néni szeretne néhány szép dolgot elénekelni arra a záróra.

Maja nénitől a beszélgetés során megtudtam azt is, hogy a kórusvezetés során is adódnak kihívások, folyamatosan megoldandó feladatok.

Már a darabválasztás sem könnyű, hiszen vannak művek, amik egy bizonyos kórusra, hangzásra, létszámra megfelelőek, de nem szólalnak meg olyan jól egy másikon. Ez sokszor csak kísérletezés útján derül ki. Az is mindig kihívást, új színt jelent, ha két kórust próbálunk meg együtt megszólaltatni. Ez lehetőség arra is, hogy kipróbáljuk magunkat, tudunk-e közösen dolgozni, építően hatunk-e egymásra. Erre volt sikeres kísérlet a két évvel ezelőtti egyetemi karácsonyi ünnepség, ahol együtt szólalt meg a mi kórusunk, a Dohnányi növendékei és az egyetemi zenekar. Az is folyamatos feladat, hogy a különböző felkészültségű csapatok igényét felismerje az ember. A kezdőknek több türelemre, odafigyelésre van szükségük. A haladókkal pedig hihetetlen iramban kell dolgozni, hogy állandóan le legyenek kötve, különben előkerül a telefon, elkezdődik a beszélgetés. Kihívást jelent azt is kezelni, hogy egy iskolai csapat folyamatosan változik, hiszen a hallgatók lediplomáznak, új énekesek érkeznek, ez egy dinamikus folyamat.

A kórus a tanév során sok programon vesz részt, állandó szereplői a folklórhétnek, szüreti programoknak, kiállítások, versenyek megnyitójának. Fellépnek állami ünnepségeken, szakesteken is, tavaly a Hallgatók a Művészetért Egyesület István a király előadásában is szerepeltek. Jelenleg az adventi időszak fellépéseire készülnek.

Az énekkar nyitott új tagok befogadására. A hétfő esti próbák rendszeres látogatásáért kreditpont is jár. Aki csatlakozik, jókedvű közösségre talál, ahol egy nyelvet beszélünk attól függetlenül, ki milyen szakra jár, tanul-e vagy dolgozik, fiatal-e vagy idősebb. Itt mindenki szebb színben látja a világot, ami nem csak a közös éneklés erejének és a zene varázsának köszönhető, hanem a Maja néniből áradó életörömnek is.