Beszélgetés Mexikó magyarországi nagykövetével

November 5-én egyetemük vendége volt őexcellenciája Isabel B. Téllez De Ortega, Mexikó magyarországi nagykövete. A B épület Konferenciaközpontjában tartott előadása után karrierjéről, hazánkkal kapcsolatos tapasztalatairól és érzéseiről, valamint a kapcsolatok szorosabbra fűzésére irányuló jövőbeli tervekről beszélgettünk a kifejezetten közvetlen és barátságos nagykövet asszonnyal.

Mi motiválta abban, hogy külügyi karrierépítésbe kezdjen?

Még iskolás éveim alatt azt mondta nekem a nagyapám, hogy valószínűleg jó diplomata válna belőlem, majd később az egyik tanárom is azt javasolta számomra, hogy foglalkozzak a külpolitikával. Idestova 32 éve a külügynél dolgozom, közvetlenül az egyetem befejezése után erre a pályára léptem. Már akkoriban is nagyon szerettem a hazámat és sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan tudnék hasznára válni, hogyan tudnék valóban hasznos állampolgára lenni. A munkám közben valóban a hazám érdekeit szolgálhatom, nagyon szeretem Mexikót.

Hogyan vált Mexikó magyarországi nagykövetévé?

Gyermekkoromban nagyon szerettem Sissyről szóló filmeket nézni, és nagyon érdekelt, hogy milyen lehet az az ország, ahol ő élt, és Magyarország érdekesebb volt számomra, mint Ausztria.
Később, nagyjából 30 évvel ezelőtt, már aktív munkavállalóként találkoztam Tóth Jánossal, aki akkoriban Magyarország mexikói nagykövete volt. Ő mutatott nekem egy promóciós, a turizmus népszerűsítésére készített, Magyarországról szóló videót. Emlékszem, hogy a rövidke film a Kék Duna keringővel kezdődött, teljesen magával ragadott, és én azt mondtam Jánosnak, hogy egyszer, valamikor a jövőben nagykövet szeretnék lenni az ő hazájában.
Hosszú évekkel később, amikor Mexikó akkori magyarországi nagykövete nyugdíjba vonult, megpályáztam a pozíciót, a szükséges tesztek és képzések sikeres teljesítése után pedig egy álmom vált valóra azzal, hogy nagykövetként ide érkezhettem.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdenie karrierje során?

A férfiak egy része sajnos úgy gondolja, hogy a nőknek háttérben kell maradniuk, mert a lényeges problémák, feladatok megoldására nem alkalmasak. (A férjemmel szerencsére nem ez a helyzet, ő egy fantasztikus ember!) A nagyjából 32 éves pályafutásom során a férfi munkatársaimnál sokszor kétszer annyit kellett dolgoznom, mint férfi munkatársaimnak, és többször is bizonyítanom kellett, hogy én is képes vagyok összetett feladatok végrehajtására és komoly problémák megoldására. Úgy gondolom azonban, hogy kihívásokra mindig szükség van, hiszen nélkülük nem lenne valódi értelme az életünknek.

Hogyan értékeli a kapcsolatot Magyarország és Mexikó között?

Az elmúlt év mindkét országot érintő kormányzati választásai után elkezdtük az együttműködés szorosabbá fűzésére irányuló munkát, valamint korábban lehetetlennek tűnő célokat sikerült elérnünk. Mexikó a jelenleginél szorosabb együttműködésre vágyik, és véleményem szerint fontos, hogy országaink a lehető legtöbb diákot és állampolgárt küldjék egymáshoz, hiszen ezek a személyek egy kicsit mindannyian nagykövetekké válnak majd az utazásuk során. Úgy gondolom, hogy a köztünk lévő nagy földrajzi távolság áthidalható, ez természetesen nem egyszerű feladat, de dolgoznunk kell rajta. Véleményem szerint a jövő Közép-Európában van, és bízom abban, hogy a jövő jó és eredményes jövő lesz.

Kijelenthetjük, hogy második otthonának tekinti Magyarországot?

Természetesen, teljes mértékben!

Melyik Magyarországgal kapcsolatos élményét tartja a legemlékezetesebbnek?

Idén április egyik vasárnapján erős hasfájással ébredtem. Nem igazán tudtam, hogy mit tegyek, segítséget kértem az asszisztensemtől, aki orvost küldött hozzám. A doktor azonnal kórházba utalt, ahol a vizsgálatok után kiderült, hogy vakbélgyulladásom van. Még aznap megműtöttek, egy három ágyas szobába, két magyar hölgy mellé kerültem. Sajnos nem beszélek magyarul, így kezdetben nagy nehézséget okozott a kommunikáció, azonban ők nagyon kedvesek voltak velem, és később már beszéd nélkül is megértettük egymást. Négy napot töltöttem velük, sokat segítettünk egymásnak és jó barátokká váltunk. Az orvosok és a kapott kezelés egyébként fantasztikusak voltak, semmire sem lehet panaszom, nagyszerű ellátást kaptam.

Véleménye szerint mi a leglényegesebb különbség az országok között?

A legnagyobb különbség az, hogy Magyarországon kevesebb az ember, nincs tömeg, kisebb a forgalom és nyugodtabb az élet. Imádom Mexikóváros felgyorsult, nyüzsgő életét, azonban jóleső érzés a budapesti Duna-part nyugalma és elbűvölő szépsége.

Magyarország mely tájait járta már be?

A Budapesttől való kis távolság miatt sűrűn járok Szentendrén, azonban a Balaton, Debrecen, Pécs, Veszprém, Győr, Gödöllő és Kecskemét szintén fantasztikus helyek. Mindegyiküknek van valamiféle egyedi, sajátos vonzereje, hangulata. Egyébként a közeli terveim között szerepel többek között egy tokaji kirándulás is.

Korábban is járt már Veszprémben?

Sajnos még nem, azonban biztos vagyok abban, hogy vissza fogok még térni ide egy nyugodt, részletes városnézésre.

Lát lehetőséget arra, hogy együttműködés vegye kezdetét a Pannon Egyetem és valamely mexikói intézmény között?

Elkezdtünk dolgozni ezen, az együttműködés gondolata és lehetősége már az éves tervünkben is megfogalmazódott, folytatjuk az erre irányuló munkát.