Read Or Die
Japánul tanulni kilátástalan küzdelemnek tűnhet, hiszen a világ legnehezebb nyelveinek egyike. Amikor először megemlítettem azt, hogy japánórára fogok járni, akkor érdekesen néztek rám! Mintha valami szent őrület szállt volna meg, vagy talán nem is olyan szent…
Nem nagyon értették, miért is választottam ezt a nyelvet, amikor olyan sok másikat is lehetett volna! Pedig nagyon sok érv szól mellette, csak talán nem igazán gondolunk bele.
Először is a médiából ömlő nyugati dömping ellenére a világ fejlődésének középpontja szép lassan áttolódott az USA-ról az ázsiai országokra, Kínára és Japánra. Ez azzal jár, hogy az angol mellett valamelyik keleti nyelvet is el kell sajátítani, ha piacképesek akarunk lenni. Másodszor, ha már választani kell, akkor a japán nyelv a legkézenfekvőbb, ugyanis népzenei kutatások szerint távoli rokonok vagyunk. Harmadszorra pedig jöjjön a legfontosabb ok: szeretjük a japán nyelvet!
Hogy hol hallunk japán beszédet? Természetesen a tévében! Az elmúlt 25 évben a japánok a miniatürizálás és a robotika fejlesztése mellett a világ első számú szórakoztatójává váltak.
A japán írók nagyon tehetségesek, történeteik különlegesek, és ha nem vigyázunk, könnyen rászokhatunk! Csak nyissunk ki egy képregényt (manga), vagy üljünk le a tévé elé végignézni egy rajzfilmet (anime), és rögtön megértjük a varázslat lényegét! De még mielőtt rájönnénk a nyitjára, azon kapjuk magunkat, hogy teljesen belefeledkeztünk a történetbe, és alig tudjuk kivárni a következő epizódot. Egy teljesen új, bámulatos világ bontakozik ki a szemünk előtt, amelynek minden apró részlete művészien ki van dolgozva! Hiába, a japánok mindig is adtak a minőségre…
A lebilincselő történetek dömpingje mellett ne is csodálkozzunk hát, hogy a japán emberek szeretnek olvasni! Hogy képet kapjunk a szenvedélyük mértékéről, elég ellátogatni Tokióba. Garantáltan le fog esni az állunk! Ugyanis Jinbouchou városrésze annyira tele van könyvesboltokkal, hogy az egész városnegyed gyakorlatilag egy óriási könyvespolc! Ahogy azt a címben említett animében be is mutatják.
Bár minket talán visszarettentenek a feliratok.
A japán nyelv nem is annyira bonyolult, hiszen felépítése és logikája nagyon hasonlít a magyaréhoz. Sőt még az írása is! Ugyanis azt írod, amit hallasz.
A betűkészlete azonban bonyolult. Háromféle írást használnak: a gömbölyded hatású hiraganát, amellyel a szótagokat írják le. A külföldi szavakat kissé szögletes kinézetű katakanával írják, de ugyancsak kiejtés szerint. Mindkét írásmód 46–46 betűből áll, amelyek kombinálhatóak egymással. A főnevek és igék írására azonban gyakran a kínai jelekből kifejlesztett kanjit alkalmazzák. Ebből – a kínai írással ellentétben – csak nem egészen kétezer darabot használnak rendszeresen. Végül pedig a latin betűket is felfedezhetjük az utcákon.
Nekünk ez soknak és végtelenül bonyolultnak tűnhet, de vajon hogyan tanulják meg ezt a japánok? Erről kérdeztem meg egyetemünk japán nyelvoktatóját, Tsujino Kanaét, aki önkéntesként két évet tölt nálunk. Segítségével megismerhetjük a japán nyelvet és kultúrát, így mélyülnek a nemzeteink közötti baráti kapcsolatok is.
Melyik írásmódot a legkönnyebb megtanulni?
Azt hiszem, a legegyszerűbb a hiragana: 46 alapvető jel van, és ha mindegyiket megtanuljuk, akkor máris képesek vagyunk leírni a japán nyelv összes hangját. A hiragana és a katakana jelek tulajdonképpen a hangok fonetikus átírásai. A japán szavakat – akárcsak a magyarokat – úgy írjuk le, ahogy ejtjük!
Melyik írásmódot használják a mindennapi életben?
Manapság mindegyiket. Leginkább hiraganákkal írunk, a második leggyakoribb pedig a kanji. A katakanákat tulajdonképpen csak arra használjuk, hogy az idegen neveket és a jövevényszavakat leírjuk. De a latin betűkészlet is időnként használatban van azért, hogy a külföldiek számára megkönnyítsük a mindennapi életet. Például az állomásokon a táblák feliratai latin betűsek. Olyankor is latin betűkkel írunk, ha nem tudjuk japánra fordítani a szavakat, például az e-mail címek esetében, vagy ha jobb úgy hagyni a szót, ahogy van.
A japán gyerekek hogyan tanulnak meg írni?
Az általános iskolában először a hiraganákat tanulják meg leírni. Mivel minden jelnek megvan a maga írási sorrendje, sokat gyakorolják. Utána szavakat írnak, majd később egész mondatokat. Ez általában két hónapig tart, utána tanulják meg a katakanákat, majd a kanjit. Egészen addig tanulják a kanji jeleket, amíg le nem érettségiznek, ugyanis a könyvekben mindhárom írásmód jelen van.