A kerékpáros cikk, amit ne olvass el, ha…

…kónuszkulccsal a farzsebedben jöttél a világra, már az oviban is hajtókar volt a jeled, havonta megkerülöd bicajjal a földet és még a májkrémet is gumileszedővel kened a kenyérre.

Nem, ez a cikk nem Neked szól, viszont ha nem igazak Rád a fent említettek, biciklit eddig csupán rövidebb utakra használtál, de érdekel a kerékpározás, akkor jó helyen jársz. Igen, Te, barátom, ott a monitor, vagy az egyetemi nyomda által oly gondosan papírra nyomott iromány előtt.  Itt az idő, hogy megkezdődjön csodálatos életed egy fantasztikus kétkerekű tárgyon, melynek neve: bicikli.

Kerékpározás terén én magam lelkes amatőr vagyok, aki évente hobbi, illetve sport céljából körülbelül kétezer kilométert teker. Biciklis viszonylatban ez nem igazán sok, azonban olyasvalaki számára, aki eddig csupán hétvégenként és ünnepnapokon pattant nyeregbe, ijesztő lehet. Megrémülni viszont nem kell, senki sem biciklikormánnyal a kezében jött világra. Ez a cikk egy sorozat első része, melyben igyekszem segítséget nyújtani azok számára, akik szeretnének közelebbről is megismerkedni a kerékpározás örömet adó hobbijával. Az első részben saját és egy kedves kerékpáros barátom történetét mesélem el számotokra.

Hidd el, korábban számomra is elképzelhetetlennek tűnt, hogy alkalmanként legalább 40, de gyakrabban 70-80, évente pedig körülbelül 2000 kilométert tekerjek. Persze gyerekkoromban is érdekelt a bicikli, a barátokkal sokat kirándulgattunk a lakóhelyünk környékén. Ez később, tizenévesen is megmaradt, bár a többiek ekkorra lemorzsolódtak mellőlem. Akkoriban napi 10-15 kilométer megtétele már nagy szó volt számomra. Az egyetemi évek kezdetén csaknem teljesen abbahagytam a tekerést még közlekedési eszköz szinten is. Az okokra nem emlékszem, talán nem is volt valódi ok, egyszerűen nem volt kedvem az egészhez. Négy évvel ezelőtt azonban lehetőségem nyílt arra, hogy saját, nyári keresetemből vásároljak magamnak egy használt, de jó minőségű és kitűnő állapotú cross-trekking kerékpárt. Ekkor az évi nulla kilométerből egy szempillantás alatt több mint kétezer lett. A kezdet nem volt könnyű, ó nem, közel sem, másokhoz képest lassú voltam és hamar elfáradtam. Idővel azonban a kerékpárúton korábban engem faképnél hagyó kerékpárosok elkezdtek apró ponttá zsugorodni a képzeletbeli visszapillantó tükrömben.  A biciklis társak példáján felbuzdulva, meg persze azért, hogy kevésbé lógjak ki a sorból, kerékpáros mezt vásároltam, kerékpáros bukósisakot kezdtem hordani, később pedig egy pár patentpedált és hozzá való cipőt is beszereztem. Annyira megtetszett a dolog, hogy hirtelen váratlan motivációt éreztem arra, hogy hideg időben is kerékpározzak. Télen fáztam, nyáron melegem volt, de megérte, mert erősnek, egészségesnek, szabadnak és különlegesnek éreztem magam, ráadásul a tanulás és az élet egyéb dolgai is könnyebben mentek, mint korábban. 2018 őszén abban a szerencsés helyzetben találtam magam, hogy lehetőségem adódott egy, a régebbinél még jobb minőségű és természetesen sokkal gyorsabb országúti kerékpár megvásárlására, amelynek köszönhetően még az a korábbinál is szélesebbre nyílt előttem a világ.

Farkas Péter, a fentebb már említett kerékpáros barátom némileg tudatosabb és bölcsebb volt nálam. Ő jóval régebben, 10 évvel ezelőtt bátyja hatására lett a sportos kerékpározás megszállottja. Ne gondoljátok, hogy ehhez valamiféle csodatételre volt szükség, elegendő volt hozzá egy ajándékba kapott belépő kategóriás új kerékpár. A kanapéról felállva, a számítógépes játékok csábításának hősiesen ellenállva fokozatosan, heti 3-4 alkalommal másfél órákat biciklizett. Először csak közvetlen lakóhelye, majd szülővárosa, végül pedig már a megye határait feszegette. A túlsúly elillant, a sporttól egészségesebb, erősebb és koncentráltabb lett, 2011 óta pedig már rendszeresen indul terepkerékpáros versenyeken is. Tapasztalata alapján a versenyzés során az ember közelebb kerül saját magához, megtanulja tisztelni a természetet és a versenyzőtársakat is. „Ha az ember apró célokat tűz ki, belefekteti az energiáját és a pénzét, akkor gyökeres életmódváltáson mehet keresztül. A sportolás remek önismereti lecke is. Minél tovább csinálja az ember, annál magasabb célokat tűzhet ki és érhet el.”

Közös véleményünk, hogy a biciklizés fantasztikus flow-élményt nyújt. Kerékpározás közben remekül lehet gondolkodni a világ dolgain, új tájakat, új embereket ismerhetsz meg, kreatív gondolataid és ötleteid támadhatnak. A nyeregből teljesen más a világ, mint amikor sétálva, autózva, vagy motorozva szemléled. Nagy távolságokat tehetsz meg, de mégis van időd körülnézni, észrevenni és meglátni a szépet, az érdekest. Mindeközben érzed, hogy napról napra erősebb és egészségesebb leszel, egyre hosszabb távokat tudsz megtenni, már nem Téged előznek mások, hanem Te hagyod hátra őket, és nem csak akkor, amikor pedálok vannak a lábaid alatt. Próbáld ki, hidd el, megéri!

Fotók: Strack Flórián