A modell, mint amputált valóság
Dr. Boda Dezső tanár úr előadását hallgathatták meg az érdeklődők A tudomány kultúrája című előadássorozat keretein belül, mely A modell mint amputált valóság címmel hangzott el, 2013. október 19-én a Vár W015-ös termében.
Az előadás fogalommagyarázatokkal és egy rövid történelmi áttekintéssel kezdődött, melynek során megtudhatták a jelenlevők, hogy a szemiotika jeltudományt jelent, hogy elsőként Platón foglalkozott ezzel a témával (ideák), a reneszánszban Locke volt a képviselője, a modern szemiotika atyjának pedig Pierce tekinthető. A modell kapcsán az előadó az alábbi háromszöget tárta hallgatósága elé, melyre egész előadásának fonalát felfűzte:
Előadásában Boda Dezső tanár úr kiemelte, hogy a makroszkopikus viselkedést mikroszkopikus folyamatok határozzák meg; a kettő közötti kapcsolatot a statisztikus mechanika biztosítja. A makroszkopikus szinten mérhető mennyiségekkel van dolgunk, és azt szeretnénk megérteni, hogy ezek a mennyiségek hogy következnek a mikroszkopikus (molekuláris) folyamatokból. Ezért egy molekuláris szintű modellt állítunk fel, majd egy statisztikus mechanikai módszerrel (általában számítógépes szimulációval) kiszámítjuk a makroszkopikus, mérhető mennyiségeket. Ha a számolt mennyiség értékét összevetjük a kísérleti értékkel, kideríthetjük, hogy az általunk felvázolt modell jó-e.
A mikroszkopikus szintű modellt a molekulák között ható kölcsönhatásokkal adjuk meg. Ennek megállapítására kiszámítjuk az egymástól r távolságra lévő molekulák energiáját, majd ebből kivonjuk a molekulák sajátenergiáját (amikor végtelen messze vannak egymástól). Az így kapott különbséget nevezzük intermolekuláris potenciálnak. Példa erre a Lennard-Jones illetve a Coulomb-kölcsönhatás.
Ezután tanár úr kitért saját kutatási területére is, mely ioncsatornák vizsgálatára irányul. Az ioncsatornák olyan óriási fehérjemolekulák, amelyek a sejtmembránban helyezkednek el, átfúrják azt és rajtuk egy pórus halad keresztül, amin a különböző ionok (nátrium, kalcium) áthaladhatnak. Ezek az ioncsatornák szelektívek egy adott ionra, azaz a nevüket adó iont nagyobb valószínűséggel engedik át, mint a többit.
Előadását Occam borotvájának ismertetésével zárta Boda Dezső tanár úr. Ezen keresztül a modellezési filozófiáját ismerhetjük meg, mely szerint egy rendszert a lehető legegyszerűbb olyan modellel írják le, ami még alkalmas a vizsgált jelenség reprodukálására. Occam borotvája éppen azt mutatja, hogy mindig a legegyszerűbb utat kell választani, mert egyrészt könnyebb dolgunk van, másrészt nem bonyolítják a képet olyan dolgok, melyek a vizsgált jelenség szempontjából nem is olyan érdekesek. Szumma szummárum elmondható, hogy amikor modellezünk, szükséges, hogy amputáljuk a valóságot, de ez muszáj ahhoz, hogy beszélni tudjunk róla.
Az előadás után ismét a kérdéseké lett a főszerep, ahol a modell bölcsészet felőli megközelítése is előtérbe került. Szóba került többek között energia és entrópia versenye, Lotman és a nyelvi modell kérdése, aki a véletlent is bevezette szemiotikájába, ám arra felhívta a figyelmet, hogy ez nem oktalan dolog, mert oka van, csak nem abban a rendszerben amelyben vizsgáljuk. Ez alapján pedig éppen azért csinálunk modelleket, hogy új modelleket csináljunk. Ebből kiindulva mondhatjuk, hogy a nyelv nem is értelmezhető pusztán modellként, hisz az egy új valóság, amire Humboldt szintén felhívja a figyelmet.
A tudomány kultúrája következő előadását 2013. november 19-én hallhatják az Érdeklődők, melynek vendége ezúttal Zalán Tibor költő, irodalmár lesz, és mely alkalomra mindenkit szeretettel vár az Irodalom- és Kultúratudományi Intézet!
A teljes képgalériát ide kattintva érhetitek el!
Fotók: Domján Attila