A világ éjszakai arca
A Világjáró Klubbal jártunk már szárazon és vízen, ez alkalommal pedig az eget hódítottuk meg „A világ éjszakai arca” című előadás keretében. Az előadó Ladányi Tamás, Veszprémben élő asztrofotós volt, aki 2000-ben kezdett el digitális asztrofotózással foglalkozni többféle témakörben. Jelenleg a „The World At Night” szervezet magyarországi képviselője, amely összefogja a csillagászati tájképfotózás szakma elismert tagjait, és munkájukat a nagyközönség elé tárja.
Az előadás három részből állt: Ladányi Tamás kezdetnek egy time-lapse videót mutatott, mely a társaság tagjainak csillagászati tájképeiből készült. Mi is az a time-lapse technika? Használatával képesek vagyunk az elmúló időt megragadni és látványossá tenni; úgy is definiálhatnánk, hogy az idő fotózása. A nehézség ezzel kapcsolatban az, hogy az esemény leforgása alatt végig fotózni kell, hogy utána visszajátszva az egész percek alatt leperegjen. Ez azt jelenti, hogy ha például napnyugtától napkeltéig akarjuk végigkövetni a csillagok útját, egész éjszaka exponálni kell. Az eredmény viszont kárpótol mindenért: engem legalábbis lenyűgöztek ezek a felvételek a sarki fényről, az ég körforgásáról és az égitestek mozgásáról.
Éjszakai úti riportunk második szakasza hazánkra koncentrált, ezen belül is szűkebb környezetünket, Veszprémet és környékét láthattuk Tamás saját felvételein csillagos háttérrel, égitestekkel egyetemben. Megtudtuk, hogy családi háza kertjében csillagvizsgálót épített, az egyik innen készített fotója egy amerikai csillagászati könyv címlapjára került. Kiemelt témái közé tartozik a Balaton megörökítése különböző égitestekkel párosítva. Az őszi napéjegyenlőség idején Siófokon készült, a hajóállomást és a balatoni naplementét megörökítő képét a világ legnagyobb látogatottságú csillagászati honlapja a nap képének választotta. Panorámafotókat is láthattunk, az egyik közülük Fonyódon készült, és gyakorlatilag az egész Balaton-felvidék látható rajta.
Az előadás zárlataként a „The World At Night” kiállítás anyagát tekintettük meg, mely pontosan ötven asztrotájképből áll. Ezek a fotók a világ különböző pontjain készültek: többek közt a ghízai piramisoknál, a Kínai Nagyfalnál, Athénban, a Stonehenge-nél, amerikai nemzeti parkokban, iráni és török tájakon.
Szó esett a csillagászat és a természetvédelem egy közös problémájáról, a fényszennyezés jelenségéről is. Pontosan mit is jelent ez a fogalom? Az esti égbolt mesterséges fényforrásokkal történő fölösleges, energiapazarló és környezetkárosító megvilágítása. Káros hatásaira a csillagászok figyeltek fel elsőként. Az előadás rávilágított a problémára, hogy mennyit veszíthetünk a fényszennyezéssel: egyre kevesebb csillag fog ragyogni az égen, míg végül teljesen csillagtalan lesz az ég… Én azért remélem, hogy ez csak a távoli jövőben következik be, és még az unokáink is nézhetik a fűben fekve ezeket a csodálatos égitesteket!