Amikor tudok, jövök

A Petőfi Színház legújabb előadásában, A tündérlaki lányokban mutatkozott be Gémes Antos, aki először játszik Veszprémben. A Magyar Színház színésze veszprémi kötődéseiről, a színházzal való kapcsolatáról és további munkáiról mesélt nekünk.

Hogyan kerültél kapcsolatba a színházzal?

Eredetileg zenésznek tanultam elég sokáig. A színészetről eleinte csak annyit tudtam – a középiskolás diákszínjátszó éveimből –, hogy azonos mértékű szeretetet kap az ember, mint zenei előadóművészként. Talán ez az, ami vonzott benne. Felvételiztem a Színművészeti Egyetemre, de először nem vettek fel. Kicsit megsértődtem, és jó ideig nem is jelentkeztem. A Kolibri Színházban töltöttem ezt az időt, aztán a Vígszínházban is voltam epizodista. Egy idő után sokat kezdtem el dolgozni a Szkénében, a Merlinben és különböző alternatív helyeken. Ekkor úgy éreztem, hogy most, vagy soha. Újra megpróbáltam a Színművészetit, akkor sikerült, és lényegében 26-27 évesen kerültem diplomásként a pályára.

Most játszol először – de remélhetőleg nem utoljára – Veszprémben. Hogy érzed itt magad, milyenek a kollégák?

Nagyon szeretem ezt a társulatot. Többször voltam itt mint néző, illetve a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekarommal az Évadnyitó Színházi Fesztiválon. Az egyik itteni társulati tag, Horváth Zoltán a basszusgitárosunk, illetve Oberfrank Pál igazgató úr színészzenekara – Könnyű .esti sértés – révén is kötődöm ide, ezért amikor csak lehet és tudunk, jövünk. Mindig nagy-nagy szeretettel fogadnak, és ez nyilván viszont is így van. Amikor csak tudok, megpróbálok lejönni egy-egy előadást megnézni, akár bemutatóra. Szakmailag és emberileg is nagyon kötődöm a társulathoz, és kifejezetten örültem neki, hogy most részt is tudok venni az ő munkájukban. Egyébként én nagyon szeretek dolgozni, ezért még annak sem látom akadályát, hogy a jövőben is játsszam itt színészként Veszprémben.

A tündérlaki lányok c. előadásban játszod Pázmán Sándor szerepét. Mennyire tudsz azonosulni ezzel a szereppel?

Én azt hiszem, hogy az a férfi szerencsés, aki még nem csöppent olyan helyzetbe, amikor a nőnek kettős kötődése van. Ez nyilván nem sérülésmentes, nem jó ilyen szituációban lenni. Sajnos én nem vagyok szerencsés, ilyenformán abszolút tudok vele azonosulni.

Magáról a darabról mi a véleményed?

Heltait alapvetően kedvelem, ő színészdarabokat írt. Nagyon szeretem, nagyon vonzó a századfordulós világ, és nekünk kifejezetten öröm ebben a korban akár csak három órát élni. A tündérlaki lányok az összes szentimentalizmusával és romantizálásával nagyon átélhető és jól játszható történet. Az én ízlésemnek nagyon kedves ez a darab, maga a mű és Guelmino Sándor rendezése is. Szeretem az olyan dolgokat, aminek finom a humora és van tartalma. Ez az előadás abszolút ilyen. Magunkat látjuk a színpadon egy-egy helyzetben, és ahogy magunkon tudunk nevetni az életben, úgy tudunk nevetni ebben az előadásban is, és ugyanúgy szorul el a következő pillanatban a szívünk. Ha ezt az előadást nézném, akkor kifejezetten jó élmény lenne a számomra.

Ha jól tudom, akkor a filmezésbe is belekóstoltál. Mely filmben láthatunk újabban?

Nagyon szeretem a filmet is. Bár Magyarországon sajnos egyre kevesebb lehetőség van, pláne igényes és jó munkára. De most nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Márciusban kerül a mozikba az a film, amire régóta vártam. Nagyon értékes és nagyon szép munka, amit sikerült megkapnom, és végigélnem. Ez az Indián c. játékfilm, amiben a kiégett popsztárt játszom, aki elmenekül a világ elől, a nagyvárosból, és szembekerül ugyanúgy saját magával az erdő közepén. Rájön, hogy nincs menekvés. Nagyon izgalmas volt megélni ezt, kifejezetten élveztem a forgatást. Természetesen az ember szeretné, ha valami nagyon sikeres lenne, de ez egy olyan kellemes munka volt, hogy még az sem bánom, hogy ha nem.