Peti vidáman szaladt le a lépcsőn, félig becsatolt táskáját cincálva maga után. Bal kezében a tízórait lóbálta, azon dolgozva, hogy mikor tud végre akkorát szippantani, hogy kajlán félrecsúszott sapkája ne lógjon a homlokába, hanem érintés nélkül visszatornázza a feje tetejére. Végre a legalsó lépcsőfokra érve ez is sikerült. – Nagyi, nagymami, sikerült! – örvendezett. – […]
Tollhegyek sercegnek a papíron. Csíkot vonnak maguk után. A fekete tinta javíthatatlan. Az írók rendületlenül dolgoznak. Csak fel sem néznek. A szellőző monoton hümmög. A radiátor példamutatóan követi. Ablakok csukva, teljes fülledtség. A felügyelő fel-alá járkál. Cipője alatt ropogó padló. Tekintetét jobbra, balra szegi. Megáll, a ropogás alábbhagy. Körbenéz, mozgolódást nem lát. A tintavonalak vándorolnak […]
Egyetlen Anna, kezdhetjük mi ezt újra? Boríthatunk úgy fátylat a múltra, hogy ne röppenjen fel unos-untalan, hogy ne legyen egyikünk sem úttalan a szerelem végtelen, időnként képtelen kacskaringós főterén? Egyetlen Anna, te meg én, az érzelmek hullámzó tengerén nem voltunk más, mint két félrenavigált hajós, kik ezernyi továbbítatlan jellel adós maradtak egymásnak. Egyetlen Anna, fáj-e […]
Éjjel, mikor minden zaj elül, Az egész ház alszik, csak te vagy egyedül… Egyedül ébren, a túlontúl éber, paranoiás kis gondolataiddal. Mondd, te nem félsz? Nem félsz, hogy ha egyszer elfordítod a fejed, a szoba sarkában, azon a helyen tényleg olyat fogsz látni… Tudod, olyanokat, amiket hajnaltájban szoktál, mikor végre jő az álom, megnyugvást remélsz, […]
