„Az agy megismerése az emberiség, a tudomány legnagyobb kihívása” – Freund Tamás előadása
Freund Tamás neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az agykéreg működésének nemzetközi hírű tudósa, november 9-én délelőtt még egyetemünk tudománynapi ünnepségét nyitotta meg (képünkön), délután pedig „Belső világunk és az információrobbanás hatásai” címmel tartott előadást az MTA Veszprémi Területi Bizottságának székházában.
Az estre hatalmas volt az érdeklődés, csak pótszékek segítségével tudott mindenki helyet foglalni. Freund Tamás elmondta, gyakran vállal Veszprémben előadást, hiszen a királynék városából indult el, a Lovassy László Gimnázium tanulója volt, így otthon érzi magát, bár amikor felkérték erre az előadásra, akkor elgondolkodott azon, hogy vajon tud-e itt még újat mondani. Bátran jelenthetem ki, hogy nekem csak újat mondott.
Az első negyed órában a témát a biológia szempontjából mutatta be. Elmondta: „Az agy megismerése az emberiség, a tudomány legnagyobb kihívása”. Elmondása szerint az agykutatást nem támogatják eleget, pedig az aggyal kapcsolatos betegségek a legdrágábbak, még az érrendszeri és a rákos megbetegedéseknél is gyakoribbak. Bár a Nemzeti Agykutatási Program keretein belül 2014-ben elnyertek egy pályázatot, ami azóta már lejárt, majd újra elnyerték, de akkor már csak az előző összegnek a felét kapták meg.
Az ember, ha nincsen otthon a témában, nem kezd el magától foglalkozni az agy kérdésével, csak igyekszik használni azt, ahogy én is. Bele sem gondolunk, hogy mennyi mindennek kell együtt állnia ahhoz, hogy rendesen tudjon működni. Az előadáson megtudtam, a szürkeállomány felelős az érzékelésért, memóriáért, és ott raktározódnak el új gondolatok. Na jó, ezt talán még én is tudtam, de azt nem, hogy az agykéregben lévő szürkeállomány – amely felhajtogatva helyezkedik el – 3-4 milliméter vastag, amit ha kiterítenénk, másfél négyzetméter lenne.
Az előadás második fele a belső világról szólt, ez talán a nem biológiás hallgatóknak is megfoghatóbb volt. Freund Tamás elmondta, az emberekben kezd eltűnni a motiváció azzal, hogy egy virtuális világban élnek, élünk. Ráadásul túl gyors volt a technikai fejlődés, az ember biológiailag nem volt erre felkészülve. Leülnek egy nehéz nap után a számítógéphez azért, hogy valaminek utánanézzenek, majd hirtelen megszűnik az idő, az internet felkínál számos kattintási lehetőséget, és az ember azon kapja magát, hogy nem emlékszik, miért ült le másfél órával ezelőtt a géphez. Bezárkózunk, elmagányosodunk, fizikailag és szellemileg leépülünk, a személyiségek eltorzulnak.
Mi a megoldás? Freund Tamás büszkén mesélt arról, hogy ő maga egy kórusnak a megbecsült tagja, vagyis nem csak a szakterületére összpontosít, hanem munkája mellett megtalálta azt, amivel kikapcsolódhat, amivel más dologra is koncentrálhat. Hangsúlyozta a művészeti nevelés fontosságát, és azt, hogy egyetért a mindennapos testneveléssel is.
Azt gondolom, hogy aki eljött az előadásra, az egy pillanatra sem bánta meg. Elgondolkodtató, hogy az ember – amellett, hogy sok mindenről, ami történik vele, nem tehet – mégis, mennyi mindent megtehet azért, hogy egy egészséges, kiegyensúlyozott életet élhessen.
Fotó: Szabó László