Az „Ígéret Földjén”
Így nevezték régen Amerikát. Az elnevezésből is látszik: az akkoriak egy új életet vártak tőle, ma pedig egy új világ megismerését látjuk benne, tele lehetőségekkel. Én is hasonló képzetekkel indultam az Egyesült Államokba, és nem is kellett csalódnom: New York, Las Vegas és Los Angeles rengeteg új, meglepő és izgalmas kalandot tartogatott a számomra.
A Nagy Alma utcáit járva, amikor először megláttam a hatalmas felhőkarcolókat, a nyüzsgő várost, megéreztem a megállás nélkül áradó benzinfüstöt, alig hittem el, hogy tényleg ott állok. Semmi sem hasonlítható hozzá Magyarországon. Itt volt alkalmam kipróbálni a couchsurfing-et is, amiről már korábban olvashattatok egyik korábbi számunkban. Egy tűzoltónál szálltunk meg egy másik lánnyal, és lehetőségünk nyílt meglátni a várost a helyi lakosok szemén keresztül. Nagyon érdekes, hogy azt mondták, szívesebben laknának Magyarországon, holott általában inkább mi, magyarok vágyódunk Nyugatra.
Ha New York-ba mész, mindenképp látogass el Coney Island-re, ami olyan, mint egy hatalmas búcsúünnepség rengeteg hullámvasúttal és körhintával, hangos zenével és kirakodóvásárral. Kicsit giccsesnek tűnik, mégis elragad a hangulata. Nyáron a hőmérséklet nagyon magas az óceánparton, könnyen le lehet égni, úgyhogy vigyetek magatokkal naptejet, mert sajnos fák nincsenek a strandon, nem úgy, mint a jó öreg Balatonnál. A hullámvasutak nagyon drágák, de a legijesztőbbet kipróbáltuk: egyenesen, 90 fokban haladt felfelé velünk a kocsi jó sokáig, aztán egyszer csak elindult lefelé, és onnantól kezdve nem volt megállás. Száguldottunk, majd óriási hullámok következtek, és többször hurkot tett velünk a kocsi, szóval az idő nagy részében fejjel lefelé voltunk.
A Time Square számomra kissé csalódás volt rengeteg emberrel, reklámmal, bolttal. Olyan mennyiségű impulzus ért rövid idő alatt, hogy nehezen tudtam feldolgozni a beérkező információt. Felmentünk az Empire State Building-re, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílt a városra. Ez az a hely, ahol igazán megérti az ember, mit jelent a „betondzsungel” kifejezés: a folyók mellett nem lehet mást látni csak kisebb-nagyobb felhőkarcolókat, több emeletes lakóházakat és rengeteg autót. Ha odafigyelünk, megpillanthatjuk a Central Parkot is, ami a város tüdeje, a pici, üde zöld folt. Az Empire State Buildingen lenni olyan, mintha a világ tetején lennénk. Ez az óriási város pedig egyenesen ott hever a lábaink előtt. Lenyűgöző, hogy mennyire magasan vagyunk New York City felett. A legszebb látvány, ahogy lemegy a nap, és szépen sorban kigyúlnak a fények az utcákon, épületeken.
New York felfedezése után a nyugati part felé vettük az irányt. Első célállomásunk Las Vegas volt, a „bűn városa”. Ez a város elsősorban a Grand Canyon miatt lett az úti célunk, innen volt a legkönnyebben elérhető. A Strip az a központi hely, ahol a szállodák nagy része található. Ha erre jártok, érdemes autót bérelni, mert a tömegközlekedés eléggé gyerekcipőben jár. Ha valaki szeretné átérezni, milyen Vegas, érdemes megnéznie a Másnaposok című filmet, mert minden benne van: a hatalmas fényűzés, giccs, túlzás, pénzszórás, és a rengeteg kaszinó, ahová már kora reggel képesek beülni az emberek. Láthatunk „mini” Szabadság szobrot, piramist, Eiffel-tornyot, és amit csak el lehet képzelni. A mi szállodánkban a beltéri wellness-részleg mellett egy konkrét vidámpark is volt. Ennek ellenére is egészen olcsók a szállások, hiszen a tulajdonosok abban bíznak, hogy majd a kaszinóban költjük el a pénzünket.
A Grand Canyon gyönyörű volt. Ez egy olyan hely, amitől még most is elakad a lélegzetem. Láttuk a változatos színeit: hol homoksárga, hol vörös, hol lilás. Ittunk a Grand Canyon kristálytiszta vizéből. Lenéztem a mélybe és eltűnődtem: hogy lehet a természetnek ennyire hatalmas ereje, és hogy alkothat ennyire fantasztikusan, gyönyörűen szép tájat?
A következő, és egyben utolsó főállomásunk Los Angeles volt. Parttól partig átszeltük az Egyesült Államokat. Fürdőztünk az Atlanti- és Csendes-óceánban egyaránt. Nekem jobban tetszett a Csendes-óceán, habár a vize sokkal hidegebb, mint az Atlantié, de itt sokkal nagyobbak a hullámok. Természetesen ellátogattunk a Hollywood felirathoz, a hírességek sétányához és Beverly Hills-be, ahol a sztárok élnek. Azt hiszem, mindegyiktől egy kicsit többet vártam, a filmek kiszínezik ezeket a helyeket, de valójában nem nyújtanak olyan nagy élményt, mint amit várunk tőlük.
A legnagyszerűbb programunk a Universal Studios meglátogatása volt. Filmekkel és sorozatokkal kapcsolatos programokon vehettünk részt: voltunk a Jurassic Park Ride-on, a Roxfortban Harry Potterékkel, és a Walking Dead sétát se mulasztottuk el. A speciális effektek és egyéb előadások pár kulisszatitkot fedtek fel előttünk a Hollywood-i filmgyártásról, igazán érdekes dolgokat tudtunk meg.
Mindent egybevetve imádtam Amerikát, és bármikor visszamennék újra. Rengeteg új tapasztalattal gazdagodtam, az utazás alatt jobban megismertem önmagamat is. Pascal Mercier fogalmazta meg ezt az érzést tökéletesen: „Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. És vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.”
Szerző: Nagy Katalin
Fotók: Ivanik Regina Krisztina, Krausz Dóra, Nagy Katalin