Egy csapathoz tartozni mindig többet ad – interjú a Kancellári Kabinet vezetőjével

A CoreComm Veszprémi Egyetemi SC röplabda csapatának vezetőedzőjével beszélgettem a csapat sikereiről annak apropóján, hogy szeptemberben már a női NB I-ben kezdték meg az évadot. Ez kiemelkedő eredmény, hiszen ezzel ők Veszprém legmagasabban jegyzett női sportcsapata. Szokolikné Kalmár Judit negyedik éve a csapat vezetőedzője, emellett pedig a Kancellári Kabinet vezetője is az intézményben.

 

Mi a cél az NB I-es bajnokságban? Milyen helyezéssel lennél elégedett? 

Azt tudni kell, hogy az NB I-es indulás joga egy kicsit hirtelen jött nekünk. A vezetőséggel azt terveztük, hogy még két-három év az NB II-ben, és utána tudjuk majd megugrani ezt a lépcsőt. Nyilván ennek több oka is volt. NBI-es indulás esetében utánpótlásban nagyon nagy létszámot kell felvonultatni. Azt is tudtuk, hogy az egyetemi terem sem lesz már alkalmas a magasabb osztályra, hiszen itt már komoly kritériumok vannak, és persze anyagilag is ez egy jóval megterhelőbb feladat. Úgy kalkuláltuk, hogy ezt két-három év alatt kényelmesen felépítjük, de aztán jött ez a fantasztikus eredmény, ami után hosszas mérlegelésbe kezdtünk. Végül úgy döntöttünk, hogy ha minden össze tud állni, akkor végül is, miért ne? Ki tudja, hogy mikor lesz újra ilyen lehetőségünk. Igazából mi ezt kiharcoltuk, tehát nem az ölünkbe hullott, a lányok és a csapat kőkeményen megdolgozott ezért, élni akartunk a lehetőséggel. Tudva azt, hogy ez egy újonc csapat, s bár erősítettünk is játékosállományban, nagy része a tavalyi csapat magja, veszprémi játékosokból. Egy NB II-ből érkező csapatnak az osztályugrás mindig egy nagy feladat. Nem tudtuk, hogy a többi csapat milyen erőt képvisel, de ettől függetlenül mi a bennmaradást tűztük ki célul. Azt tudni kell, hogy az alapszakaszt követően alsóház és felsőház alakul ki az NB I-ben, tehát ahhoz, hogy bent maradjunk, legalább két csapatnak kell majd a tabellán mögöttünk végeznie. Az utolsó helyezett automatikusan kiesik, az utolsó előttinek pedig az NB II-es első helyezettel kell megmérkőznie a bennmaradásért. Most a 8-ból a 6. helyen állunk a tabellán, de én bízom benne, hogy a végén akár feljebb lépés is lehet a ranglétrán, mert a csapatban benne van. 

Jászberény és Eötvös DSE ellen győzedelmeskedtetek eddig. Mit vársz a következőkben a csapattól?

Igen, ezek azok a csapatok, akik ellen szeretnénk a visszavágón és majd a rájátszásban is győzni. Ezek kötelező meccsek. Nagy teher egy csapatnak mindig, ha azt mondjuk egy-egy meccsre, hogy kötelező győzelem, de azokat igenis meg kell hozni. Ezen kívül én még titkon szeretnék egy-két csapatot megcsípni itthon, akikkel nagyon szoros meccseket játszottunk idegenben. 

Milyen út vezetett az edzői pályafutásodig? 

Ez a negyedik évem a csapatnál. Először csak játékosként jöttem ide, aztán az első év után már játékos és edző is voltam egyszerre, az volt talán a legnehezebb. Most már ez a második év, hogy csak edzőként tevékenykedek. Nagy és örömteli feladat ez számomra.

Láthatóan sikeres a kezeid alatt a csapat, mi ennek a titka?

Azt gondolom, hogy ez is egy csapatmunka, nem csak a játékosok terén, hanem a stábtagok között is, ezért is eredményesebb évről évre a csapat. Az edzés területén én a kemény munkában hiszek. Hála Istennek, ehhez nagyon jó alapanyag az én csapatom, mert nagyon alázatosak és akarnak is dolgozni. Tehát sok edzés, kemény munka, sok gyakorlás, ez hozza meg az eredményét véleményem szerint.

De még azt mindenképpen hozzá szeretném tenni, hogy a háttérben dolgozó munkatársak is nagyon sokat tesznek ehhez, akik azon vannak, hogy minden körülményünk adott legyen ahhoz, hogy jó eredményeket hozzunk. Nem beszélve a hátországunkról, a Pannon Egyetemről, ahol egyrészt az utánpótlás csapataink tudnak folyamatosan nagy létszámban edzeni, csakúgy, mint a tavalyi évben mi is úgy tudtunk készülni a covid alatt, mint sok más csapat nem. Az Egyetem nem zárta be előttünk a kapuit, és folyamatosan tudtunk készülni meccsről meccsre. Ezen kívül a fő támogatónk, a CoreComm SI Kft. is itt van már velünk, aki nem csak anyagilag áll mellettünk. Tehát mindenki hozzáteszi a magáét ebben a nagy családban, hogy ez a gépezet működjön, és bízunk benne, hogy évről évre jobb eredményeket tudunk majd felmutatni.

Egy korábbi interjúdban olvastam, hogy az NB I-be feljutás után az a cél, hogy olyan csapatot építsenek, amelynek tagjai képesek egymásért harcolni. Ez megvalósult, összeszokott a csapat? 

Az egy elismerés lehet számunkra, hogy a tavalyi feljutó csapatból nem volt olyan távozónk, aki abbahagyta volna a sportot, vagy átment volna más csapathoz. Ez egy pozitív visszajelzés a vezetőség részére, viszont nyilván voltak családi okok miatt távozók. Ennek okán tehát frissítenünk, illetve pótolnunk kellett ezeket a játékosokat, és az nem is titok, hogy nem tudtunk minden posztra magyar játékost szerződtetni. Ennek többek között az az oka, hogy nyáron döntöttük el, hogy indulunk az NB I-ben, miután nyertünk a Pécs ellen. Az idény nálunk szeptembertől április, májusig tart normál esetben. Júliusban a legtöbb játékos általában már leszerződött, elígérkezett a következő szezonra. Több helyről is jöttek játékosok, több náció is van, tehát innentől kezdve a legnehezebb feladat összeszoktatni a csapatot. Legalább fél év kell egy csapatnak az összeszokáshoz. Ez nálunk is beigazolódik, mert úgy gondolom, a szakmai oldalával jól haladunk, de a megfelelő kommunikáció a pályán a legnagyobb feladat. Ezt edzőként is nehéz kivitelezni, de sok edzőmeccsünk volt a felkészülési időszakban, aminek köszönhetően hétről hétre javul ez a dolog. Bízom benne, hogy a rájátszásra, a szezon vége felé, amikor igazán szükség lesz erre, már rendben lesz ez is.

Miben kellene még fejlődni? Az összeszokás terén milyen akadályok merülnek fel? Ez összefügg a nyelvi különbségekkel is?

Igen, erre is volt precedens. Más előéletű és előképzettségű játékosok jöttek például Amerikából, de magyar klubból is. Ezt egy rendszerbe összpontosítani, alakítani is nehézség önmagában, illetve, amit mondasz, az teljesen jó példa. Van magyar játékos, aki nem beszél angolul, ezért van, hogy magyarul mondom az instrukciókat, és valamelyik játékos, aki jól beszéli a nyelvet, ő lefordítja az amerikaiaknak, vagy angolul mondom és utána gyorsan elmondom magyarul is. De konkrétan volt olyan meccsszituációnk, amikor a nyelvi különbözőség problémát jelentett egy adott labdamenetben. Most már azt gondolom, hogy ezeket a kulcsszavakat megértjük. Nyilván még az egymás iránti bizalom, a ki hova helyezkedik, hol védekezik, hol áll, ki segít, ki nem segít, ebben hétről hétre fejlődünk, de a szezon vége lesz talán, amikor azt mondjuk, hogy oda értünk, ahova szerettünk volna. 

Az egyetemen választható sportágak között is szerepel a röplabda kezdő és haladó csoporttal is. Ez összefügg az utánpótlásképzéssel? 

A VESC egyesület, amit működtetünk, alapvetően versenysportra épül, igazolt játékosaink vannak elsősorban, már viszonylag fiatal korban is, de mindenképpen az egyetemistákat is célozzuk. Jelenleg is vannak egyetemistáink, illetve még tovább megyek, egyetemi alkalmazottak is, például a felnőtt csapatban. Nem rég írtunk alá egy együttműködési megállapodást a Pannon Egyetemmel és a MÁV ELŐRE SC-vel, amiben azt célozzuk, hogy mi is törekszünk egyrészt az egyetemen történő továbbtanulás népszerűsítésére a játékosaink körében, illetve az egyetem is próbál a mi egyetemistáinkat segíteni egyéni tanrenddel és egyéb mentortevékenységgel. Hiszen a versenysport nagyon nagy leterheltséget jelent, mindennapi edzés és minden hétvégén meccs. Utánpótlásban is egyébként egyre több az egyetemista, ami célunk is. Ezen a nyáron például, Lengyelországba készülünk az Európai Egyetemi Játékokra, ahol az összes egyetemistát összegyűjtve – akik közül sokan más csapatban is pallérozódnak – szeretnénk egy csapatot megmutatni nemzetközi szinten is, hogy felkerüljünk a nemzetközi térképre, hogy igenis a Pannon Egyetemen ütőképes röplabdacsapat van. 

Miért fontos a sport vagy akár ténylegesen a röplabda népszerűsítésé az egyetemen? Nyilván azért teljesen más egy középiskolában ez, mint az egyetemen.

Igen, én a mindennapos testnevelés-oktatást az iskolákban mindenképpen támogatom. De még mindig sajnos úgy kapjuk a gyerekeket az utánpótlásban, értve ez alatt a középiskolás és az általános iskolás korú játékosainkat, hogy alapvető koordinációs problémáik vannak, aminek korrigálása, azt gondolom, egy testnevelés órának igenis feladata lenne. Itt alapvető dolgokra gondolok, mint a bukfencezés, indiánszökdelés, tehát nem elrugaszkodott elvárások ezek. Ha egy edzőnek azzal kell foglalkozni, hogy alapvető koordinációs dolgokat tanítson meg, az szerintem baj. Nyilván ettől függetlenül csináljuk, mert a röplabdához ezek elengedhetetlen alapok. A középiskolás, egyetemista korosztályban úgy érzem, divat lett sportolni, ami azt gondolom, hogy nagyon jó. Sokan posztolják, hogy miket sportoltak aznap, aminek nyilván meg van a negatív oldala is, de alapvetően ez szerintem egy nagyon jó irány. Az a cél, hogy ne legyen mozgásszegény egy fiatalnak a tinédzserkora és az egyetemista időszak sem, kvázi egy életformává váljon, igénye legyen a mozgásra, ez rendkívül fontos. 

A csapatsportoknak közösségépítő ereje van, egy csapathoz tartozni mindig többet ad, mint az egyéni sport, mint például a futás. Persze az is rendkívül jó, de egy más típusú sport. Én, aki mind a kettőt csináltam, nekem mindig többet adott a csapatsport. Igazából az a cél, hogy ez részévé váljon a fiatalok életének. A röplabdát én azért tartom egy jó sportágnak, mert nincs benne fizikai kontakt. Nagyon sok sportág, lásd kézilabda, nagyon durva irányba ment el, ebből kifolyólag sok sérülés is előfordulhat. Viszont a röplabdában a két csapatot egy háló választja el egymástól, ellenben nagyon intenzív tud lenni. Ilyen szempontból ez jó választás lehet sok fiatalnak.

Györffy Anikó

(Fotók: Wolf Attila)