"Hadd legyek csodagyerek, amíg csak élek…”

A Gitáros esték programsorozat idei második koncertjét Török-Zselenszky Tamás adta október 5-én a már megszokott helyszínen, az E épület kamaratermében.

Zselenszkyt sokan még mindig Napként emlegetik, és a többség az Eleven Hold (ex)frontembereként ismeri. Azok az idők azonban már elmúltak; három nagy- és öt kislemez után 2007-ben a zenekarral elváltak útjaik. Tamás már 2006 óta tart csendes-ülős esteket zongora-és akusztikus gitár kísérettel. Mivel a koncerteken a dalok közötti szünetekben a verseiből is olvasott fel, ezért a produkció a zenés költői est nevet kapta. A sorozat első két évének megkoronázásaként született meg első szólólemeze Melanchometercímmel, melynek dalszerzője, hangszerelője, zenei rendezője és hangtechnikusa is ő volt egy személyben.Csepeli Péter (gitár, vokál) és Bérces Viktor (zongora) közreműködésén kívül minden hangszeren ő játszik. Közben zenekart is alapított Zselenszky néven, így az unplugged, egyszálgitáros esteken kívül nagyzenekaros koncerteken is láthatjuk-hallhatjuk. A repertoár széles: Zselenszky régi szerzeményein kívül a már említett Melanchometer, és a legújabb, Antibeautycum című lemez dalait dolgozták fel és adják elő pörgősebben, hangosabban, közönséget megmozgatósan.

Nem akartam hinni a szememnek, amikor egy barátnőm által még szeptember elején küldött üzenetben értesültem róla, hogy októberben az én egyetememen lép fel Zselenszky! Hogy számomra kicsoda ő? Az egyik legnagyobb művész, író, költő, dalszerző, akit ismerek. Zseniális és bolond egyszerre; egy örök gyerek, aki sosem nő fel, de nem is szeretne. Agyból szívbe fordít azoknak, akik nyitottak rá, és képesek ráhangolódni. Valami egészen egyedi módon és őszintén szól a világról; annyira tisztán és mélyből fakadóan, mint senki más.

A veszprémi fellépése élmény volt, és ezt szerintem az összes jelenlévő nevében mondhatom. A terem zsúfolásig megtelt, nem is számítottam rá, hogy ennyien vevők erre a zenére. A társaság elég vegyes volt, de a legfiatalabb koncertező díját kétségkívül a két ovis korú gyerkőc kaphatná, akiket a szülők nem hagytak ki a buliból. A lányka kész koreográfiát mutatott be a zenére, a kisfiú pedig mindig az elsők között kezdte el a tapsot. A fantasztikus szövegek, az előadásmód, a dalok közti vicces megjegyzések felejthetetlenek maradnak. Még a cigiszünet ötletét is elvetettük, ami pedig nagy szó! Meg is kaptuk Tamástól, hogy akkor mi tudunk busszal is utazni, nemcsak vonattal. 🙂 Az utolsó tervezett szám után Zselenszky kisétált a teremből, de senki nem mozdult, vártuk a ráadást, ami szerencsére meg is érkezett.

A koncert után írtam Tamásnak facebookon, hogy mennyire örültünk neki, és köszönjük az estét. A választ az olvasókkal is megosztanám: „Mindenkinek mondd meg, akit ismersz, és ott volt, hogy reménykedtem…vannak szív-emberek ott, éééés igeeen!:) vannak. És nagyon örülök Nekik, Nektek!”

Ha valakinek esetleg felkeltettem az érdeklődését, ingyen és legálisan letölthető egy Zselenszky munkáiból összeállított gyűjtemény (zenék, könyvek, fotók, videók…) a következő linken:

http://5yxuoi.1fichier.com/zselenszky-antibeautycum_rare_pack_dvd.rar

One thought on “"Hadd legyek csodagyerek, amíg csak élek…”

  • endrodiren@vipmail.hu'

    Mokkancs

    on

    Szerintem is azok a legjobb koncertek, ahol a közönség és az előadó együtt alkot egy olyan légkört, amitől az egész több lesz, mint élőzene hallgatás, és mindkét oldal energiát szabadít fel a másikban. Ezért sem értek egyet azokkal, akik szerint az előadó ne kommunikáljon a közönséggel (énekeltetés, tapsoltatás, beszélgetés, stb.) mert nem a jópofizás kell, hanem csinálja a munkáját amiért megfizették, de munkából nem lesz flow-élmény.
    Kedvet kaptam az előadóhoz, köszi!:)

Vélemény, hozzászólás?