„Dramaturg a foglalkozásom, író a hivatásom”
A tudomány kultúrája elnevezésű rendezvénysorozat keretein belül, ezúttal egy rendhagyó előadás részesei lehettek az érdeklődők, akik ellátogattak a Várba 2013. november 19-én.
Ezen alkalommal az esemény vendége Zalán Tibor költő és prózaíró, dramaturg volt. Az esemény különlegességét az adta, hogy a művész Hófehérke című bábjátékát a Kabóca Bábszínház előadásában megtekinthették a jelenlevők. Az előadás nagyon színes és élménygazdag volt, az előadók kitűnő tehetségről és énekhangról tettek tanúbizonyságot, melyhez a bábok játéka és a kreatív díszlet és színpadkép társult.
Ezután az alkotó előadása következett. A költőről megtudhattuk, hogy leginkább három téma foglalkoztatta az élet, a halál és a szerelem. Az élet témakörével foglalkozik például az Égő lándzsák című verse. Első versei megírására a szerelem ösztönözte, Ady stílusában kezdett el verseket írni, a lányok meghódítása céljából, természetesen a tanórákon. Ezeket (alacsony lévén) mindig a kiszemelt lány kezébe csúsztatta a szünetben, és ha esetleg a kiszemelt személy ezt nem vette észre és kicsúszott kezéből az írás, a következő szünetben egy másik lánynak oda lehetett adni – mesélte élményeit Zalán Tibor. Költő – saját bevallása- szerint viszont azért lett, mert irigykedett egyik barátjára, akinek egy műve megjelent a Tiszatáj című folyóiratban. Ezután kezdett el hangjátékokat írni, annak ellenére, hogy a költeményeiért több díjat is kapott, majd ezután lett drámaíró (1 évig a Vígszínházban volt ösztöndíjas dramaturg). Prózaíró munkássága pedig a Papírváros című kötetének megjelenésével kezdődött és azóta is töretlenül tart.
A költészettel kapcsolatban Zalán elmesélte, hogy a költészet olyan, mint a komolyzene, éppen ezért verset olvasni úgy kell, mint zenét hallgatni, azaz többször átengedve magunkon a kapott anyagot, minden érzékszervünkkel átélve azt. Véleménye szerint nem jó az a költő, aki pusztán saját életét érzi bele a versbe, és egy példamondattal illusztrálta is ezt a nézetét: „belemarkoltam a zsebembe és üvegcserepekkel volt tele” mondta és ennek megértéséhez tényleg át kell mindenkinek egyénileg szűrnie magán, hogy mit jelent a zseb, a cserép, stb.
Ezután a közönségkérdéseké lett a főszerep, amiknek sorát a költő ismét egy saját történettel indította el. Megtudhattuk tőle többek között azt, hogy mindig is szeretett volna egy hosszú teraszt, amin 15 laptop van; ő egész nap csak ezen a teraszon járkálna, és mindegyik művéhez írna egy-egy sort.
A természettudományok felől is megközelíthettük az életművét. Amikor a mélyfúrás módszerének problémájával kerültünk szembe az előadó kifejtette, hogy ő egész életében úgy és azt szerette írni, ami érdekelte: így kezdhette életművét szürrealistaként, majd hatott rá az avantgárd és a tárgyias költészet is. Emellett kiemelte, hogy 11 évig dolgozott bábszínházban, és a mai napig törekszik arra, hogy bábdarabjai meghatározatlan korhatárnak szóljanak.
Ezután munkásságát összegezte néhány szóban Zalán Tibor. Elmesélte, hogy mikor indult Ady Endre volt a kedvence, de hatott rá József Attila, Babits, Kosztolányi is. Az előadás elején említett témái közül az élet iránt való érdeklődés kicsit csökkent, a szerelem mint érzés változatlan maradt, viszont a halál-téma egyre erősebb.
Heizinger Anita
fotó: Domján Attila