Egy szoknya története, vagyis, hogy mulattam a gépészekkel…

Már több héttel a szakest előtt, el lett döntve, hogy egy egész komoly feladatban kell részt vennem a szakesten. Izgultam is rendesen, mert még soha sem szántak nekem semmilyen megtisztelő szerepet egyetlen egy rendezvényen sem. Persze Murphy megint közbeszólt, így hétfőtől ágynak dőltem és csak bízni tudtam a gyógyszer hatóanyagában, hogy legalább pénteken talpra tudok állni.

A gépész szakest a szokásoknak megfelelően soha nem kezdődik egészkor, hanem mindig pár perccel előtte. November 27-én sem volt ez másképp. Egy kis csúszásnak köszönhetően a nap már tizennyolcadik órájának tizedik percében köszöntötte a megjelenteket Lukács Dávid, aki az est háznagyi posztját töltötte be. Mielőtt elkezdődött volna a szakest, alkoholimpotenciát lehetett kérni, amit a háznagynál lehetett kieszközölni. Ezután a szakest házirendje majd két fő vezényszónak az ismertetése hangzott el, az egs illetve a tükrös. Az alapszabályok „lefektetése” után szilencium, majd az elnökség bevonulása után, Józsa Marcell harmadéves mechatronikai mérnök szakos hallgató, a XXIII. Veszprémi Korsóavató szakest elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, s egyúttal megnyitotta a szakestet. Az etalon, a konzekvencia és a pótkonzekvencia kinevezése után bizonyos kiváltságos helyzetben lévő személyeket felmentettek a szakest házirendje alól. Az alapítólevél felolvasása után dr. Németh Csaba fővédnöki beszéde következett, aki a sör három az egyben felépítését, vallási, tudományos, és metafizikai síkon közelített meg. A szakest illetve tanár úr tiszteletére végre elhangzott az első egs. Most, hogy már nem voltunk szomjasok, következett a fekete leves, vagyis a büntetőital bemutatása, elemzése dr. Timár Imre sajátos stílusában.
A gépész hagyományokhoz híven, most sem maradhatott el a tanári katalógus, amit a Krónikás olvasott fel. Ismét egs következett, majd a szoknyafelvágás, vagyis színvonalmérés. A kedves színvonaljelző hölgyet -vagyis engem- kiszólítottak, az elnökségi asztal előtt elhelyezett székre felállítottak, és Pálmai Péter ex- elnök, elkezdte ollóval felfelé vágni szoknyámat, miközben „Fel-fel-fel fenékig!”-et skandált a jó hangulatú társaság. A szoknyából még maradt, hiszen egy mérést ki kellett még bírni az anyagnak, s jómagamnak is. A gépész Dalárda tradicionális gépész dalokkal szórakoztatta a közönséget, minek fejében, az elnökség még egy általános egset rendelt el. A rövid szünet után a küldöttek átnyújtották ajándékaikat a szervezőknek, majd a gólyák műsora következett. A remekbeszabott előadást, gépésszé avatással jutalmazták. A következő szünet már hosszabbra sikeredett, így bőven volt idejük az elnökségnél feljelentést tenni a „jóindulatú” barátoknak. Én sem voltam ez alól kivétel, a szünet után engem is meghívtak egy bünti italra. Ismét a dalárda, majd szoknyavesztés vagyis színvonalmérés következett. Mindezek után megérkezett a Mikulás két krampuszlánnyal, akik az oktatóknak nyújtottak át egy-egy egyedi naptárat. Még egy utolsó egs-re jutott idő, mert annak ellenére, hogy bár jó volt a hangulat, a műsor szerint véget ért a szakest. Az elnök mindenkit felmentett a szakest szabályai alól, s bezárta a XXIII. Korsóavató Szakestet. A társaság nem hullott szét, hiszen még sokan maradtak beszélgetni, sörözni. Aztán szépen lassan mindenki útnak indult, ki-ki a gólyabálba, ki másfajta szórakozási lehetőséget keresve, de megkezdte november utolsó hétvégéjét…