„Egyetemünk kiválóan reagál a kor kihívásaira”

Dr. Abonyi János megkezdte első félévét rektorként, miután dr. Gelencsér András majdnem egy évtized után leköszönt. Többek között arról beszélgettünk, milyen gondolatokkal vágott neki az új feladatkörnek, mennyire magányos műfaj ma rektornak lenni, és miként tud az egyetem reagálni a kor kihívásaira…

Megszokta már a rektori irodát?

Az az igazság, hogy a dolgozóasztalhoz sokáig nem is mertem leülni, csak a nagy, kerekasztal köré.

De miért?

Nem is tudom… Az ember nyilván tiszteli a hivatalt, és érzi, hogy bele kell nőni a feladatba, a hely pedig lassan otthonos lesz. Ahogy látja, az asztal sarkán van egy virág, azt már én hoztam. Sőt, az a monitor sem volt ott eddig. Szépen kialakultak a napi rituálék, pörgős és mozgalmas, de ebben a helységben még vannak nyugodt pillanatok.

Egyébként mennyire az a típus, aki izgul nagy dolgok előtt?

Izgulós vagyok, de ne felejtsük el, hogy a stressz pozitív is tud lenni, tehát megvan a maga funkciója annak, hogy az ember felkészíti a testét és a lelkét különböző feladatokra. A közszereplések kapcsán hasznos, ha az ember nyugalmat sugároz magából. Mivel korábban rektorhelyettes voltam, nem kevés lehetőség adódott, hogy jobban belelássak a feladatokba.

Sportolói énje segíti a munka világában?

A sport megtanít arra, hogy a rendszeresség igen hasznos. Ha lemegyünk a kondiba, edzés után nem feltétlenül látunk változást. De ha szisztematikusan tesszük a dolgunkat, és az életünk részévé válik az edzés, akkor jönni fog az eredmény. Ez tehát az egyik legfontosabb, amit a sporttól tanultam. Továbbá kitartóvá tesz, segít az önismeretben, hiszen megtanítja a határokat. Kissé a hosszútávfutáshoz tudnám hasonlítani, viszont ez csapatsport. Ha valamit ez idő alatt tanultam önmagamról, akkor az az, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb tudok lenni, mint gondoltam.

A csapatsport kifejezést használta: e szerint jó csapatban dolgozni?

Abszolút! Nagyon jó a kapcsolat a fenntartó alapítvánnyal, és most mindenkit felsorolhatnék, de az hosszú lenne. Tehát egyáltalán nem magányos műfaj, a legtöbb felmerülő dilemma olyan jellegű, amit az ember egymagában nem is tud eldönteni. Fontos, hogy bizalomra épülő légkört teremtsünk, szerintem ez a siker biztosítéka. Kiemelendő az is, hogy ha adott esetben nézeteltérés van, akkor leszögezzük, hogy valójában mindenki a Pannon Egyetem érdekét akarja előre vinni, ritka, hogy megjelennek egyéni érdekek: ezt is inkább úgy értem, hogy a különböző szervezeti egységeknek eltérőek a szándékai.

Mi az a legfőbb cél, ami általánosságban elmondható?

A nemzetköziesítés. Szeretnénk, ha nyolcszáz nemzetközi hallgató lenne a jelenlegi háromszáz-négyszáz helyett. Mivel az államilag finanszírozott hallgatók száma részben korlátozott, így költségtérítéses tanulókat kell felvenni, ehhez viszont megfelelő motivációs ösztöndíjrendszert kell kialakítani, úgyhogy bőven van tennivaló. Fontos, hogy az egyetem vonzóképességét növeljük.

Ön szerint mi jut az eszébe a nem Veszprémben élő embereknek a Pannon Egyetem kifejezés hallatán?

Ezt próbáljuk mérni, de számomra jelentősebb kérdés, hogy mit szeretnénk, hogy lássanak belőlünk. Az egyik, hogy érezzék a hozzánk érkező hallgatók, egy életre szóló, a jövőben is hasznosítható tudást kapnak. Emellett elsajátítják a kritikus gondolkodás képességét, a problémamegoldási képességet, a csapatban való gondolkodás képességét, és a fenntarthatóság kérdése is terítéken van. De az sem mellékes, hogy egy összetartó közösség részei lehetnek. Továbbá megteszünk mindent a hallgatók felzárkóztatásáért, a tehetség kibontakoztatásáért, és, hogy nemzetközi szinten is összetartó legyen a közösség. Ma a felsőoktatásban tanulók több mint negyven százaléka dolgozik, ők éppen ezért nem feltétlen úgy gondolnak saját magukra, mint az egyetemisták általában, ezért is fontos, hogy érezzék a támogató közeget.

Ezt miként lehet konkrétan elérni?

Segítünk nekik, hogy olyan munkát végezhessenek, amely segíti őket tehetségük kibontakozásában, hogy karrierjük tovább lendüljön. Erre nagyszerű példa a duális képzésünk, ami az országban a második legsikeresebb. A jövőben szeretnénk, hogy minél több E-learning kurzusunk váljon elérhetővé, ez kifejezetten kedvező lenne azoknak, akik a tanulmányaik alatt dolgoznak, de a nemzetközi hallgatóknak is könnyebbség lenne.

Miként lehet online felépíteni egy kurzust?

Például az úgynevezett mikrotanulással, amelynek lényege, hogy nyolc perces egységekre osztjuk a tananyagot, s közben hozzá kapcsolódó tudásellenőrzési lehetőség is van. Ez sok esetben le tudja váltani a klasszikus tantermi oktatási formát, intézményünkben már el is indult egy tananyagfejlesztési program. Azt látom, hogy az egyetemünk kiválóan reagál a kor kihívásaira. Közben figyelünk vállalati partnereinkre is, hogy megfelelő munkaerőt biztosítsunk számukra. Fontos a régiónk vonzóképességének növelése, ebben sokat segített az Európa Kulturális Fővárosa projekt, de a 2023-as éven túl is pezsgő kulturális életre lehet számítani. Amikor egyetemet választ egy fiatal, valójában várost választ, sőt, egy egész régiót. Nem titok, hogy Veszprém megcélozta, hogy a legélhetőbb város legyen, de az Európai Sportváros címre is pályázik.

Utóbbi hír hogyan érte Önt, mint sportolót?

A múlt hétvégén épp Horvátországban voltam triatlon versenyen, méghozzá azon a településen, ami viseli a Sportváros címet. Igyekeztem jól körülnézni, összevetettem a két régiót, próbáltam felmérni, milyen magasan van a léc. Nekem személy szerint örömöt okoz, hogy a tömegsport fejlődik, bővül. Óriási megtiszteltetés számomra, hogy a Veszprémi Egyetemi Sportklub az elnökségébe fogadott, bízom abban, hogy a sportolni vágyó egyetemisták száma is nő. Korábban kérdezte, hogy mi jut az emberek eszébe, a Pannon Egyetem hallatán, és akkor most hozzáteszem azt a vágyat is, hogy sportos intézményként gondoljanak ránk. Mi vezettük be elsőként a mindennapos testnevelést, hiszen fontos számunkra, hogy a hallgatók mentális egészsége is rendben legyen, ehhez viszont a sport elhanyagolhatatlan.

Beszéltünk már néhány fontos célról. Van még, amit kiemelne?

Azt mindenképpen fontos hangsúlyozni, hogy a fenntartó alapítvány kiváló keretet ad annak a három fő célnak, amit már érintettünk, de a digitalizáció kapcsán mikrocélként megemlíteném a mesterséges intelligencia alkalmazását is. Az egyetem honlapján a szabályok már az MI segítségével lettek rendszerezve, akinek kérdése van, felteheti neki. Ahelyett, hogy tiltanánk az MI alkalmazását, inkább kihasználjuk a nagyszerűségét. A második cél a piacosítás, a harmadik a nemzetköziesítés. Ezeken belül vannak apróbbak is, de ez a három fő lebeg a szemünk előtt, mindegyik elérhetőnek és megvalósíthatónak tűnik, de ezért még sokat kell dolgozni.

 

Szabó Eszter

Fotó: Gáti Kornél