Emlékezés dr. Szűcs Istvánra
2014. augusztus 10-én, élete 80. évében, Százhalombattán, hosszantartó betegség után elhunyt dr. Szűcs István vegyészmérnök, aki 1956-ban a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete, a MEFESZ veszprémi szervezetének egyik megalapítója volt. Temetése augusztus 29-én volt a százhalombattai temetőben.
Szűcs István 1935. február 14-én született Battonyán s 1956 októberében a Veszprémi Vegyipari Egyetem negyedéves hallgatója volt. Az 1848-as magyar fiatalok mozgalmára emlékezve, s nem sokkal az 1956. június 28-i lengyelországi, poznani felkelés után, szegedi és budapesti egyetemisták példája nyomán társaival, pl. Füredi Zoltánnal már október 21-én elkezdte az önálló diákszervezet, a MEFESZ megszervezését, amelynek szervező titkárává választották. Nemzetőrként is szigorúan ügyelt a törvényesség betartására. Részt vett a veszprémi diákok követeléseit tartalmazó 20 pont megfogalmazásában, konzultált soproni és budapesti diákvezető társaival is. Veszprém képviselője volt a Megyei Forradalmi Bizottságban, amint ezekről egyetemünk 2002-ben megjelent jubileumi évkönyvében is olvashatunk.
A forradalom és szabadságharc leverése után az egész országra kiterjedő deportálások keretében november 7-én Veszprémből kilencvenedmagával őt is a Szovjetunióba, az ungvári börtönbe deportálták, ahol korábbi ott őrzött rabok által bekarcolt Berlin 1953 és Poznań 1956 feliratokat találtak. Onnan 44 társával együtt, a december 14-i csoporttal szállították vissza a veszprémi börtönbe. Szabadulása után az ország összes egyeteméről kizárták, többször letartóztatták, megverték, majd „eltűnt” – azt hitték, hogy disszidált –, valójában segédmunkás volt „ismeretlen helyeken” a fővárosban. Az 1962. évi amnesztia után 1963-ban vegyészmérnöki, 1972-ben petrolkémiai szakmérnöki oklevelet szerzett, majd megvédte egyetemi doktori disszertációját is. 1964-től a Dunai Kőolajipari Vállalat üzemvezetője, 1974-től az Olajipari Tervező Vállalat osztályvezetője, majd 1988-tól létesítményi főmérnök, több szabadalom és újítás közreműködője volt. – 1987-ben feleségével együtt jelen volt Lakitelken az MDF megalakulásán. Az 1989. április 9-én a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság adásában elhangzott, Győri Bélának vele készített interjúja indította el az 1956-ra vonatkozó hiteles visszaemlékezések sorát.
1990-1992-ben MDF-es országgyűlési képviselő, a Gazdasági Bizottság titkára, majd alelnöke. 1991. október 29-én Veszprémbe, az egyetemre látogatott. A 140 politikai okokból hátrányt szenvedettnek, így neki is járó rehabilitációs oklevél ünnepélyes átadása után társai nevében ő koszorúzta meg az egyetem A-épületének bejáratánál a deportált hallgatók emléktábláját. – 1993. január 1-jétől az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára volt.
Munkássága elismeréseként 1994. március 15-én a köztársasági elnöktől megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést. –
1994. július 15-én a Horn-kormány megalakulásakor azonnal felmentették beosztásából. Ezt követően az Olajterv Rt-ben nukleáris szakági főmérnök volt. – Politikai és szervezési tapasztalatait a Püski Kiadónál 1998-ban megjelent „Mérföldkövek … ” c. könyvében foglalta össze, amelyhez Pungor Ernő egykori veszprémi professzor, az Antall-kormány tudomány- és fejlesztési minisztere írta az előszót.
Temetésén a szakmai búcsúbeszédet a dr. Járos Márton volt vezérigazgató, a politikait a külföldön tartőzkodó Lezsák Sándor parlamenti elnök megbízása alapján dr. Horváth Béla volt képviselő mondta, a helyiek közül egykori munkatársa Brunecker Jenő búcsúztatta. Jelen volt számos 56-os társa, az Olajterv volt és jelenlegi vezérigazgatója és dr. Rátosi Jenő volt vezérigazgató. Porga Gyula Veszprém polgármestere és a százhalombattai polgármester gyásztáviratban, egyetemünk rektora levélben fejezte ki részvétét az özvegynek.
Dr. Szűcs István élete és munkássága követendő példa lehet a magyar diákok következő generációi számára. Emlékét megőrizzük.
Dr. Paczolay Gyula
ny. egyetemi docens