Harmadik HR szakest
Március 30-án tartották a 3. HR szakestet az egyetemi menzán.
Nyolc óra körül Gombás Kornél főszervező köszöntötte a megjelenteket, majd felkérte a szakvezetőt, dr. Szabó Lajost az est megnyitására. Kiemelte, hogy lassan már úgy érzi magát, mintha záróvizsgán lenne, hiszen szinte több a tanár, mint a hallgató. Az előző két szakest beszédével mindig „megbántott” valakit, például a bölcsészeket, ezért az idei mondandójában nem pécézett ki egy csoportot sem, hanem általában a nő és a férfi kapcsolatát választotta témául. Ezzel kapcsolatban humoros idézetekből összeállított csokorral készült. Miután Gombás Kornél megköszönte a maroknyi szervezőcsapat (Hirsch Éva, Margitics Borbála, Mecseki Barbara, Tóth Balázs, Varga Renáta) munkáját, kezdődhettek a programok. A Golding Táncegyesület látványos produkciói – bécsi keringő, latin táncok, charleston – váltakoztak más műsorszámokkal, mint például Polinszky Dávid fergeteges stand-upja.
A szakest több hagyománnyal is büszkélkedhet: idén az oktatói díjat dr. Gaál Zoltán, a hallgatóit a most harmadik éve szakképviselő Margitics Borbála kapta. Szintén két éve indított hagyomány, hogy egy másik szak hallgatója „diplomavédéssel” elnyerheti a tiszteletbeli HR-es címet. Ezúttal Semperger Zsuzsanna, Zsumi kapott lehetőséget. Prezentációjában a HR-es és a bölcsészhallgató több szempontú összehasonlítását láthattuk. Valljuk be, sok a különbség köztünk…Egy zsíros állásról például a HR-esnek biztosan egy jól fizető állás jut eszébe, míg a bölcsésznek a Meki. Néhány dologban azonban biztosan egyetértünk: van néhány nap, amikor alkonyattól pirkad, és mind VEN-lázban égünk; és az sem vonható kétségbe, hogy az egyetemi évek alatt az egyik legfontosabb dolog a barátság.
Az est reklámjában szereplő „mesés programok” arra utalt, hogy az asztalon elhelyezett mesefigurák képei (Micimackó és Mickey egér) segítségével játékra invitálják a megjelenteket. Az első csapat feladata a „kéz kezet fog” nevű játék volt, a résztvevők pillanatok alatt szétvágták a „gordiuszi csomót”. A második megmérettetés táncverseny volt, amelynek résztvevői annyira ügyesen táncoltak, hogy döntőt is kellett szervezni. A győztes pár Komlósi Edit és Véber Zoltán lettek. Mindkét játék nyereménye egy-egy üveg minőségi bor volt.
A vacsora fél 10-kor kezdődött, négyféle menüből lehetett előzetesen választani. A bőséges és finom vacsora megkoronázásaképpen mindenkinek jutott egy vagy több szelet a csokis-erdei gyümölcsös HR-tortából. Hogy senkinek ne legyen bűntudata a sok belakmározott finomság miatt, nem sokkal vacsora után kezdődött is a buli, ahol tánc közben le lehetett mozogni a kalóriákat. A zenét a vacsora alatt és után is a Trió Koktél Band szolgáltatta. A tombolán az értékes nyeremények mellett termelésmenedzsment szorgalmi pontokat is lehetett nyerni; persze csak akkor, ha a szerencsés nyertes megválaszol egy kérdést. Magyar szakosként természetesen nem erre a nyereményre hajtottam. Murphy törvénye azonban most is működött: ahogy ezt közöltem az asztaltársaságommal, rögtön kihúzták a számomat. A szervezők felkészülhettek minden eshetőségre, ugyanis nem távoztam üres kézzel, kaptam ajándékba egy vaskos könyvet. Így válhatott belőlem a buli végére két lábon járó sztereotípia, aki még egy szakestről is könyvvel a hóna alatt megy haza.
Összességében a harmadik HR szakest nagyon jól sikerült. Profi szervezés, jól kiválasztott programok, finom vacsora, és persze jó társaság. Csak azt nem értem, miért nem jött el több hallgató is egy ilyen szuper szakestre. Jövőre gyertek többen! A családias hangulat, a közvetlenség maradhat, csak legyen belőle egy kicsit nagyobb család!;)