Hét hét Indonéziában
Sosem gondoltam volna, hogy életemben egyszer sikerül ilyen helyre eljutnom. Szerencsére elfogadták jelentkezésemet önkéntes programra egy jócskán távoli helyen, mélyen benn Délkelet-Ázsiában, a gyönyörű Indonéziában. Július negyedikén, 28 órányi utazás után szálltam le Dzsakartában, ahol már vártak rám a kinti AIESECesek, hogy segítsenek eligazodni ebben a valóban ismeretlen kultúrában. Egy családnál helyeztek el, akik nagyon kedvesek és udvariasak voltak, s nagyon sok mindenre megtanítottak a saját kultúrájukkal kapcsolatban és segítettek megtapasztalni és bepillantást nyújtottak egy indonéz család mindennapjaiba azáltal, hogy velük élhettem hetekig, együtt étkeztünk, amikor csak lehetett tradicionális ételeikből. Sőt, részt vehettem a családi összejöveteleken is. Ezzel is közelebb tudtam kerülni a kezdeti célomhoz, hogy megismerjek más kultúrát, igazán megtapasztaljam a saját bőrömön, milyen az, mikor önállóan, távol hazámtól, magamra utalva kell boldogulnom egy korábban soha nem látott környezetben.
A feladatom az volt, mint önkéntes, hogy négy árvaházban tanítsak, valamint adománygyűjtésben vegyek részt. Mivel eléggé érzékeny vagyok szociális témákra, ez a feladat tökéletesen megfelelt számomra. Ráadásul mindenközben rengeteget fejlődhettem nem csak angoltudásomban, hanem kiállásomban, időbeosztásomban is sikerült fejlődnöm s kommunikációs készségeim és empatikus képességeim is nagyban javultak. Gyerekkel foglalkozni mindig kihívás, főleg most, hogy tudom milyen és sikerült megtapasztalnom a saját bőrömön is. Figyelnem kellett arra is, hogy mit hordok, mert két intézmény muszlim volt és ott ugyebár vannak bizonyos elvárások és normák, aminek külföldiként is illik megfelelni. Hétvégeken mindenki utazgatott, így én is eljutottam Bandungba, Bogorba és egyéb helyekre, melyben sokat köszönhetek kinti AIESECeseknek valamint Diptha-nak, aki 2013. tavaszi félévében töltött 6 hete a veszprémi AIESEC jóvoltából Füreden és jó magam aktívan részt vettem abban, hogy ez létrejöjjön azáltal, hogy segítettem neki az országba érkezni, és én voltam az a személy is, aki leinterjúztatta a füredi iskola elvárásai alapján. Majd érkezését követően közeli barátságba kerültünk, s ennek hála, nem volt kérdés, hogy a nyarat hol töltsem! Indultam is hozzá, Indonéziába!
Nagyon örültem annak, hogy ilyen helyen tölthettem a nyaram, 7 hetet. Életem legszebb élményeit szereztem ott, s amint lehet, biztos vagyok benne, hogy újra útnak indulok!
Lázár Gergely – anglisztika és nemzetközi tanulmányok szakos hallgató