Igazi utcazene négy fal közé zárva
A Gitáros Esték sorozatát Cry zárta április 20-án, az E épület Kamaratermében. Az egytagú zenekarnak nemcsak az UtcaZenén, hanem a koncert keretén belül is nagy sikere volt a családias létszámú hallgatósága körében.
A 2009-es UtcaZenén a szakmai zsűri Cry-nak ítélte az első helyet, kedd este mi is megtudhattuk, miért is? Cry egy személyben látja el a gitáros, lábdobos, pergődobos, szájharmonikás és csörgődobos szerepét, és nem is csinálja rosszul. Fantasztikus, amit ezekből a hangszerekből egymaga ki tud hozni, néha egy egész zenekar kevés az ilyen színvonalú előadásokhoz. Persze volt olyan, hogy (őt idézem) a „dobos összeveszett a szájharmonikással”, de a gitáros srác tényleg végig nagyon jó arc volt. 🙂
Ahogy azt a koncert elején elmesélte, ő nem hobbyból zenél, ebből él már nyolc éve. Az utcán zenél, ez a munkája. Sokfelé járt már a világon, másfél évig Olaszországban is élt, majdnem olasz is lett (kár lett volna). 😉 Itthon pedig felesége és hat hónapos gyermeke várja. Sokak számára talán furcsa, de meg tudja ezt csinálni, és nem csinálja rosszul. Ő így él. Elhatározta, nekivágott a világnak, szereti, és csinálja, ameddig bírja. Kellékei is teljes mértékben átalakultak az utcazenéléshez. Gitártokja nemcsak a hangszer tárolására, hanem lábdobként is funkcionál, a rá szerelt kerekek pedig könnyítik a közlekedést.
Zenei repertoárjában olyan neves előadók dalai szerepelnek, mint például a Red Hot Chili Peppers, Depeche Mode, Eric Clapton, U2, Offspring, Dream Theater, vagy a D.A.D. Hallhattunk tőle olyan örökzöld slágereket, mint a Save tonight, Knocking on heavens door, You really got me, The silent man. Emellett saját dalaiból is adott elő, volt olyan szerzeménye, amit teljes egészében mi hallhattunk először (a címadáson majd még gondolkodom, ígérem). 🙂
A koncertnek az adott igazán fergeteges hangulatot, hogy nem az történt, mint azt máskor megszoktuk, hogy valaki kiül a színpadra, zenél, mi meg hallgatunk, hanem teljes mértékben interaktív volt. A rengeteg tapsolás, kommunikáció a zenésszel igazi utcazenét varázsolt a Kamaraterem hűvös falai közé. Azt mondhatom: Cry, Nórikának ez most „átjött”. 🙂