Jordánia

Jordániában minden utazó meglelheti, amit keres. A tengerparton pihenni vágyóknak irány Akaba, a Vörös-tenger partján fekvő üdülőváros. A Vörös-tengerben már a parttól 10-20 méterre a víz alá merülve elképesztő korallzátonyokat láthatunk, és nem is kell hozzá semmi extra felszerelés, mindössze egy papucs (nehogy tengeri sünre lépjünk!), és egy úszószemüveg. A tenger vize még nyáron is hűvös, pedig az igazi nyaralószezon a Vörös-tengernél tavasszal van.

Akabából fél óra autózással elérjük Wadi Rumot, ami már egy igazi sivatag. Többféle túrát is szerveznek ide: mehetünk dzsippel vagy tevével. Aki nem ült még tevén, érdemes kipróbálni azt is, de ahhoz nem feltétlen kell elmenni a sivatagba, a városban is lehet találni ilyen lehetőséget. Dzsippel viszont messzebbre el lehet jutni, láthatunk kanyont, futóhomokot, forrást, sőt, kétnapos túra is létezik, akkor a sivatagban alvást is ki lehet próbálni.

Ha továbbhaladunk észak felé, Petra irányába, érdemes úton-útfélen kiszállni az autóból és körülnézni: a sivatagos táj annyira sokféle tud lenni, hogy egészen olyan, mintha óránként egész kontinenseket ugranánk.

Petra ősi városa a világörökség része, és ugyan a belépő nem olcsó, de ez szinte kötelező program. Biztos mindenki látta Indiana Jones kalandjait: a sziklatemplom, melyben a Szent Grál fekszik, Petra leghíresebb látnivalója. A terület hatalmas, egy nap alatt nem lehet bejárni az egészet, de azért mégis eleget. A fő útvonalon kívül több lépcső és ösvény vezet a látnivalókhoz. Petra egykor a nabateusok fővárosa volt, nyüzsgő, népes kereskedőváros, mely a 7. században azonban elnéptelenedett, hanyatlásnak indult. Petra sziklát jelent, a Közel-Kelet perzselő nyári napsütése elől a sziklák hűsébe húzódtak lakói. Templomokon kívül sírhelyeket, lakóházakat véstek a sziklákba, a tetejükön pedig szent helyek, áldozati építmények találhatók. A legnagyobb templom 47 méter magas, 40 méter széles. Ezekből a számokból nehéz elképzelni az egész monumentalitását, de amikor fél óra erőltetett lépcsőzés után elénk tárul a hatalmas épület, néhány percig nem gondolunk arra, hogy még le is kell majd menni.

Ha van még valami, amit nem érdemes kihagyni, az a Holt-tenger. A lefolyástalan tó 420 méterrel a tengerszint alatt terül el, ezért akármelyik oldalról (Izrael vagy Jordánia felől) közelítjük meg, először le kell ereszkednünk a hegyről. Ahogy egyre lejjebb érünk, úgy fülled és melegszik a levegő, nyáron a hőmérő simán elérheti a 48°C-ot. A tó sótartalma a világon a legmagasabb, 33,7%. A fürdőzők szinte lebegnek a vízen, és mindenhol táblák figyelmeztetnek, hogy a víz ne kerüljön se a szemünkbe, se a szánkba. A Holt-tenger számos jótékony hatásáról most nem fogok beszámolni, de a szállodák számából is látszik, mennyire népszerű. A víz azonban egyre párolog, mivel az egyetlen folyó, ami táplálná, a Jordán: ennek vizét azonban öntözésre használják a sivatagos területek termékenyítéséhez, ezért mire a tóhoz érne, szinte el is fogy.

Ezeken kívül azonban még számtalan látnivaló akad Jordániában, például a mozaik Madabában; a főváros, Ammán; Dzseras római kori romjai, keresztes vár Kerakban és még sorolhatnám. Jordánia egyébként királyság, a helyiek tisztelik a királyt, és a királyságot a legjobb államformának tartják. Ha rákérdezünk, miért, olyasmi válaszokat kaphatunk: nézzük csak meg, mi történt a többi arab országgal. Ezt persze nem hangoztatják, hiszen Jordánia egy állandó háborús övezet közepén fekvő békés ország.

Tihanyi Rita

Fotók: Ruppert Tamás