Júdás orcátlansága

2014. november 5-én, idén harmadik alkalommal lett megrendezve a már hagyománynak örvendő Éjszakai Egyetem. Az előadó Szilágyi Ákos volt, aki esztétaként, íróként, és költőként is munkálkodik, valamint az ELTE Esztétika Tanszékének habilitált egyetemi docense. Előadásának címe: Júdás orcátlansága.

Szilágyi Ákos már 15-20 éve kutatja ezt a témát, mely Jézus elárulásával, azaz a júdási csókkal foglalkozik. Fontos megemlíteni, hogy a testvéri csók – mely viszonzott – a szétvált világot úgymond újraegyesíti két ember formájában. Jézus elárulásánál történő bűnös csók azonban ezt a visszájára fordította. Júdás ezzel árulta el tanítóját, amiért cserébe pénzt kapott megbízóitól. Később tettére ráeszmélve felakasztotta magát, ezzel is elkövetve a legnagyobb bűnt. Júdás alakja tehát az abszolút rosszat és gonoszt testesíti meg. Megtudtuk, hogy az ortodoxia alapvetően János evangéliumát tartja elsődlegesnek a másik hárommal szemben. Többek között azért is, mert itt érzékelhető legjobban a Júdási csók súlya. Jézus elárulása igencsak népszerű téma volt a Trecentóban, azaz a 13. században is, főleg a nyugat-európai képzőművészek körében. A nyugatiak alapvetően a keleti sémát vették át a festészetben, de mégis különbözött a kettő. A nyugati egyház az emberi világra, míg a keleti egyház a túlvilágra koncentrált. Mindezt a festészetben létrehozott ikonok is jól mutatják. Az ikonokon fontos volt, hogy az arc, a kéz és a lábfej is egyszerre jelen legyen. Ez jelképezi a feltámadt test valóságát.

Az ortodoxia szerint alapvetően minden ember Isten képére lett teremtve, és ezáltal van realitásuk. Júdás oly módon veszti el ezt az „istenképiséget” és az igazi realitást, hogy az ortodox ikonokon – a többi emberrel ellentétben – csak profilban ábrázolják. Így jön létre Júdás orcátlansága.

Nagy Petra

fotók: MFTK