Kávészünet az egyetemen

A „Zenei Csemegék a Pannon Egyetemen” című rendezvénysorozat keretén belül november 11-én a Kávészünet nevű zenekar látogatott el egyetemünkre. A B épület Aulájában egy kibővített zenei formációval léptek fel a hallgatóság örömére. Az együttes ismert magyar költők verseinek megzenésítésével foglalkoznak. A zenekar egyik megalapítójával, Popovics Györggyel beszélgettem.

Honnan indult a zenekar?

– Maga a zenekar 7-8 éve alakult meg, egy kollégiumban laktunk a Fecóval. Mi vagyunk az alapító tagjai, aktívan mi vagyunk benne. Mindketten külön külön zenéltünk, aztán egyszer úgy spontán jött, hogy elkezdtünk zenélni. Kezünkbe akadt egy verses kötet, és vagy a Csonka vers vagy a Mama volt, amit először megzenésítettünk. Megtetszett a dolog, kezdetben magunk között zenéltünk, aztán jött egy helyi tanárnőnk, hogy csináljunk egy teaházat. Egyre többet jártunk fellépni, aztán jött a tehetségkutató műsor, ahol teljesen úgy indultunk el, hogy „lesz, ami lesz”, aztán mindig meglepődtem, mikor továbbjutottunk egy-egy körön, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy ott állunk élő adásban, és te a gatya. J

Maga ez a nagyzenekari felállás még egész új. Ez azért jött, mert egyre többet járunk bulikba, klubokba, ahol előadást tartunk, és ott sokkal jobb egy ilyen zenekari összetétel.

Mi alapján válogattok verseket?

– Nagyon ritka, amikor megrendelésre csinálunk verseket, legtöbbször spontán csináljuk ezeket. Attól is függ a választás, hogy milyen a hangulatunk, épp milyen verset láttunk, van olyan, hogy leülünk, átolvasunk 2-3000 verset, és semmi nem tetszik, és akkor mindig az van, hogy „ma megint nem csináltunk semmit”. J

A lényeg az, hogy mindig spontán jönnek a versválasztások, és minden esetben próbáljuk visszaadni a vers hangulatát, mondanivalóját. Arra is törekedni szoktunk, hogy ne legyen egy gyártás, futószalag, ha két hétig nem írunk dalt, akkor nem írunk dalt, nem erőltetjük csak azért, hogy legyen. Az utóbbi időben fontossá vált az is – mivel iskolákba is járunk rendhagyó irodalomórákra – hogy kötelező verseket is megzenésítsünk, mivel a mai fiatalság sajnos nem szereti a verseket, pedig fontos lenne, hogy tanulják a verseket, szeressék az irodalmat. A visszajelzések alapján ez egy jó kezdeményezés.

Mennyiben segített a tehetségkutató a hírnév megszerzésében?

– Nagyon. Az, hogy több millióan láttak minket, az kinyitott egy kaput, még attól függetlenül is, hogy kiestünk a versenyből. És az a pozitív visszajelzés meg szeretet, amit a közönségtől kaptunk, és kapunk a mai napig is, az nagyon jól esik. Nem hittük, hogy ilyen sikere lesz, hiszen mi csak a magunk örömére kezdtünk el zenélni. Nagyon szeretjük csinálni, mindig az egyszerűségre próbálunk törekedni, lehet azt mondani, hogy a szívünk van ezekben a versekben.

Volt már arra példa, hogy a dalaitok alapján tanulták meg a verset?

– Igen, ott, ahol lakom mondták, hogy a „ti dalotok alapján tanultuk meg a verset”. És ez olyan jó érzés, hogy tetszik, amit csinálunk, és hasznos a diákok körében is.