Kicsoda Babó és Bigyó?
A legújabb bemutató, a Babó és Bigyó Ben Rice azonos című regényéből készült. Bár a darab célközönsége a tíz-tizennégy éves korosztály, az előadás felnőttek számára is különös élményt nyújt. A játék már a „dobozon” kívül elkezdődik: két pajkos, manószerű figura (Benkó Zsófia Anna és Oláh Júlia) mesél Villámhátról és „fura fazonjairól”. A ráhangolódás után megtörténik egyfajta belépés, és a néző egyszercsak teljesen elszakad a realitástól, és ő is Villámhát lakójává válik. Persze felveheti a kritikus felnőtt álarcát is. A végére kiderül, hogy a színészi játék és a rendezés (Komáromi Sándor) tökéletes volt; a fények, a hangok tovább erősítették a meseszerű hatást; minden kelléknek megvolt a maga funkciója, és még sorolhatnám. Azonban sokkal inkább megéri gyerekként végigizgulni Ashmol (Csabai Csongor) és Kellyanne (Resitcky Orsolya) történetét.
Tetszett az a megoldás, hogy Kellyanne-nek csak az árnyéka látszik, és kislányosan csengő hangja hallatszik az egész darab során. Én elhittem róla, hogy egy sivár környezetben élő, nagy képzelőerővel megáldott lányka. Az egyetlen gyermekszereplő, a tizenhárom éves Csabai Csongor szintén jól hozta a karaktert. A szülőket alakító Herczeg Diána és Franczia Dániel közös jelenetei igazán hitelesek voltak, akár gyermek-, akár felnőtt szemmel figyeltem.
A címszereplő Babó és Bigyó egyébként a kislány képzeletbeli barátai, akiket csak „bizonyosfajta emberek láthatnak és hallhatnak”. Sajnos olyan világban élünk, ahol az emberek nagy része már nem hisz a csodákban, a varázslatban. A Babó és Bigyó nemcsak Villámhát lakóiról, hanem rólunk is szól. Eszünkbe juthat, milyen volt, amikor gyerekként mi bizonygattuk, hogy a képzeletbeli barátunk igenis létezik. Jó volt hinni benne, ahogy most jó az előadást nézve újra elmerülni a gyermeki képzelőerő fantasztikus világában.
A darab végén elhangzó mondatot pedig érdemes megszívlelni: „Mert mind lököttek, akik nem tudják, mit jelent hinni valamiben, amit képtelenség látni, vagy olyasmit keresni, amit lehetetlen megtalálni.”