Kondérosan Kanizsán

A tavalyi szünet után idén megint megrendezték a Tavaszváró Kondérpartit a PEN D épületében, azaz a kollégiumban. A hagyományokhoz hűen a kora délután a különböző csapatok közti vetélkedéssel telt el. A „harcolni” vágyó hallgatók összemérhették erejüket kosárban, pókerben. A teremben rendezett sportot az oktatókból összeállt csapat nyerte meg szoros küzdelemben. Az este a közös vacsorával folytatódott, ahol mindenki megnyalta mind a tíz ujját a frissen elkészített – kicsit csípős – pincepörkölt után – az éhesebbek repetáztak is. A jóllakott társaság a vacsora gyorsabb megemésztésének érdekében bulizhatott a földszinten berendezett diszkóban. A zenék inkább retrósak voltak, mint modernek, mert Gedeon bácsitól, a Limbóhintón át a Petróleumlámpáig minden régi, jól ismert szám előfordult. A jobbnál jobb klasszikusok még az emeletről is lecsalták a többi hallgatót. Majd tizenegy órától a karaoke következett.

Először csak a bátrabbak és a jobbkedvű hallgatók próbáltak meg énekelni, de a végére már az összes jelenlévő egy nagy félkört alkotva üvöltötte az éppen aktuális számot. Majd amikor már mindenki berekedt, és már az emberek is fogytak, következett a kívánságműsor. A 100%-osan kívánságműsor! Ha olyan zenét kértek, ami a szervezőknek megvolt, akkor azt lejátszották. Teljesen mindegy, hogy az éppen egy keringő vagy a Ne pisálj bele a Balatonba című szám volt! A buli hajnalig tartott, amikor is a megpihentek csak felmásztak pár emeletet, és egy nekik szimpatikus szobában elfeküdtek, vagy hazáig támolyogva dúdolták még magukban a karaoke szürke emlékeit.

Tóth – Jimbo – Balázs