Légköri jégkristályok fényjátékai

2014. november 25-én este hat órakor izgalmas előadást hallhatott a publikum a B épület konferenciatermében.  Farkas Alexandra a légköri jégkristályok fényjátékairól tartott ismertetőt a Mérnöki Kar Univerzális Műhelyfoglalkozásának keretén belül. 

A jelenlévők olyan jelenségekkel ismerkedhettek meg mint a naposzlop, ellennap, világító felhők vagy a melléknap. Ezeket a fenoménokat halóknak hívjuk.

Több típusa létezik a haló jelenségeknek, azonban mindet az 8–12 km magasban képződő fátyol- és pehelyfelhőkben levő jégkristályok okozzák a felső troposzférában. A kristályok alakja és különös rendeződése, valamint a fénysugarak beesési szöge egyaránt befolyásolja a természeti kép típusát. A fénysugarak visszaverődnek és megtörnek, valamint szóródhatnak, mint a szivárvány keletkezésekor. Lehet rövid (pár másodperces), vagy tarthat több órán át.

A halók gyakorisága és fajtája nagyban függ a földrajzi helyzettől. Finnországban és Norvégiában ugyan sokkal sűrűbbek, de rengeteg feljegyzésre bukkanunk Magyarországon észlelt történésekről is. Találunk említést keresztről a Hold felett, teljes szivárványról, vagy épp arról, hogy egyszerre öt Hold ragyogott az égen. Az emberek sokáig vallási jelentéssel ruházták fel ezeket a furcsaságokat, mígnem a tudomány megmagyarázta a jelenségek okait.

Azért, hogy az előadást közelebb hozhassa a hallgatósághoz, Farkas Alexandra Veszprémben megfigyelt és dokumentált haló jelenségeket is bemutatott, a műhelyfoglalkozás végeztével pedig egy kötetlen beszélgetés alakult ki.

Szabó Virág

Fotó: Ruppert Tamás