Lépések minőségben és mennyiségben

Jelen és jövő: számos lehetőség és kihívás. A „2026 – a sport éve” már itt toporog a küszöbön, a hallgatói létszám növelése továbbra is fontos feladat és eközben nem állhat meg az egyetemi infrastruktúra fejlesztése sem. Csillag Zsolttal, a Pannon Egyetem kancellárjával beszélgettem.

Európa sportrégiója lettünk. Hogyan képzeljük ezt el?

Az Európa sportrégiója program egy olyan kezdeményezés, aminek a fő céljai az egészséges életmód népszerűsítése, a mindennapi testmozgásra ösztönzés, valamint a közösségépítés és a társadalmi integráció erősítése. Ezt a célrendszert hivatott elérni az a programsorozat, ami a 2026-os évben veszi kezdetét Veszprémben és a régióban, és természetesen a Pannon Egyetemen is.

Fontos kihangsúlyozni, itt most nem a versenysporton, de még csak nem is a klasszikus értelemben vett szervezett sportoláson van a hangsúly, sokkal inkább a mindennapi mozgás örömén.

Mivel tudott a veszprémi pályázat nyerni?

Azt gondolom, hogy a veszprémi pályázatnak két nagyon erős pontja volt, ami talán segített a cím elnyerésében. Az egyik, hogy rendkívül széleskörű társadalmi összefogással valósult meg már maga a tervezés is: számos civil szervezet, sportegyesület, és persze a Pannon Egyetem is részt vett a munkában. A másik, hogy a program „lelke” az a szemlélet, miszerint a mozgás igényét és örömét mindenkinek saját magában segítsen előhívni, és ezt ötvözze egy közösségi megéléssel. 

Ez a gyakorlatban számomra azt jelenti, hogy mindenki saját magára tanuljon meg odafigyelni, például ahová eddig busszal ment, oda menjen gyalog, ahol eddig a liftet használta, ott lépcsőzzön. Ezeket a „mozgásperceket” pedig tegyük közösségi szinten láthatóvá, hogy motiváljuk az embereket a minél nagyobb arányú bevonódásra.

Mi lesz az egyetem szerepe ebben?

A 2026-os év a Pannon Egyetem életében terveink szerint a „sport éve” lesz. A rendezvényeink, aktivitásaink nagy részébe próbáljuk majd belecsempészni a mozgást, az aktív életvitelt, az egészséges életmódot. Azt gondolom, egyszerre fontos, hogy a Pannon Egyetem mint „szervező” és mint „résztvevő” egyaránt látványosan jelen legyen a kezdeményezésekben.

A hallgatók egyre nagyobb létszámmal vannak jelen az intézményben. Hol van ennek a határa?

Az elmúlt négy évben folyamatosan nőtt a jelentkezők és a jelentkezések száma. Ez különösen annak fényében nagy eredmény, hogy a „bázis” csökken: ha megnézzük a demográfiai adatokat, akkor azt látjuk, hogy évről évre egyre kevesebb gyermek születik. Ebből az következik, hogy egyre kevesebben végzik el az általános iskolát, egyre kevesebben érettségiznek, egyre kisebb a bemenet a felsőoktatásba.

 Amikor azt olvassuk, hogy rekordlétszámú hallgató kezdte meg tanulmányait a felsőoktatásban, az elmúlt 10 évet vizsgálva az igaz, ugyanakkor látni kell azt is, hogy az „új” elsősök egy része nem friss érettségiző, hanem „30+”-os, és a munka mellett kezd tanulmányokat. Ez természetesen nem probléma, de ez a merítés nagyon is véges.

Ami még átrendeződésként megfigyelhető, hogy egyre nagyobb az aránya a levelezős képzéseken résztvevőknek, ami szintén az előbbi állítással van összhangban.
Szóval igen, „növünk”, ha megnézzük az idei jelentkezéseket, a 64 államilag elismert felsőoktatási intézmény közül a Pannon Egyetem „nőtte” a legnagyobbat arányaiban az előző évhez képest, ami valóban kiemelkedő teljesítmény és nagyon jó hír, ugyanakkor a magyar hallgatók körében ennek a növekedésnek már látszanak a határai. 

Milyen lehetőségeink vannak a pozitív irányba? 

Azt gondolom, hogy két fő fegyvere lehet az intézménynek ebben a „harcban”. Az egyik: növelnünk kell az angol nyelvű képzéseink számát, különösen azokon a képzési területeken, ami nemzetközi szempontból is releváns. Ez nagyon fontos, mert a „kieső” magyar létszámot külföldi hallgatókkal lehet elsősorban pótolni, ennek pedig meg kell teremteni a feltételeit az intézményen belül.

A másik, véleményem szerint, a képzési portfólió szélesítése: olyan képzési területekre kell belépnünk – és ott szakokat indítanunk – ahol eddig nem voltunk jelen. Ilyen lehet az egészségtudomány és a kreatív ipar.

Mennyire fontos a középiskolásoknak megmutatni magunkat?

Azt gondolom, hogy az intézmények között zajló kiélezett verseny miatt fontosabb, mint valaha. Ugyanakkor azt tapasztaljuk – és ez valahol természetes is – hogy erre már nem feltétlenül a nyílt nap a legjobb eszköz, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt. Természetesen most is vannak kiemelkedő beiskolázási események (pl. az Educatio), amik személyes jelenlét mellett zajlanak, de megjelent sok más csatorna, amit használni szükséges, hogy eljussunk a leendő hallgatóinkhoz.

A másik jelentős különbség, hogy míg korábban „elég volt” a képzések színvonalával kampányolni, ez most már önmagában nagyon kevés. Be kell tudnunk mutatni, hogy mik azok a szolgáltatások, amiket az intézmény tud nyújtani a jó színvonalú oktatás mellett. Ilyenek a sportolási lehetőségek, a kulturális és szórakozási lehetőségek, a város élhetősége, a lakhatás, az elérhető ösztöndíjak és még nagyon sok szempont. Összefoglalva: mennyire tudjuk támogatni a hallgatót az élet minden területén a tanulmányai alatt. Ez ma egy jóval komplexebb feladat, mint amikor még én jelentkeztem egyetemre.

Azért az online tér sem elhanyagolható…

Visszautalva az előbb elmondottakra: pontosan az online tér, a social media az, ami a beiskolázás legfontosabb színterévé vált az elmúlt pár évben. Éppen ezért nagyjából öt évvel ezelőtt elkezdtük tudatosan, célirányosan fejleszteni az egyetem social media felületeit. 

Ma már például 18 000 követője van a központi facebook-oldalnak, a LinkedIn-en is 8000 fölött vagyunk, és az intézmény természetesen megtalálható a YouTube-on és a TikTok-on egyaránt. 

Ezeken a csatornákon akkor lehet igazán hatékonyan kommunikálni, ha nem csupán az elérésünk nagy, hanem ha ismerjük, hogy melyik platformon elsősorban melyik generáció aktív. Ehhez kell igazítanunk az átadni kívánt információ tartalmát és formáját. Például a LinkedIn elsősorban üzleti jellegű, a már aktívan dolgozó, szellemi munkát végző középkorú generáció „platformja”. Ide elsősorban a posztgraduális, másoddiplomás képzésekkel, MBA és DBA képzésekkel, rövidciklusú képzésekkel érdemes „célozni”.

Online terek után tekintsünk a kézzel foghatókra. Mik a jelenlegi tervek az egyetemi épületek felújítására vonatkozóan?

A fő cél nem változott: azt szeretném, ha a Pannon Egyetem valamennyi kampuszának valamennyi épülete legalább olyan színvonalú lenne, mint ahogy most a veszprémi alsó kampusz kinéz. Természetesen ezt nem olyan könnyű véghez vinni, mint kimondani: nem kevés forrás szükséges a terv megvalósításához, viszont mindig az aktuális pénzügyi lehetőségekhez képest haladunk előre.

A következő „nagyobb falat” a veszprémi felső kampusz lenne: a kiviteli tervek elkészítését célzó közbeszerzési eljáráskiírás a közeljövőben véglegesítésre és meghirdetésre kerül. Ennek eredményeképpen kerül kiválasztásra a tervező, és indul majd el az a munka, aminek keretében „megálmodjuk” az új kinézetet.

De továbbra is tervben vannak kanizsai és zalaegerszegi fejlesztések, és egy új veszprémi kollégium is az egykori menza helyén, aminek a tanulmánytervei éppen a napokban készültek el.

A VEN-kocsmák és a szomszédos épületek területét mennyiben érintené?

A felső kampusz „VEN területe” egy szenzitív kérdés, mert volt Pannonos hallgatóként én is jól tudom, hogy a VEN szent és sérthetetlen. Természetesen a beruházás érintené az Union, a Hotel Magister és a Könyvtár által körbezárt területet is, de nagy figyelemmel arra, hogy a korábbi funkciók ne sérüljenek. Terveim szerint elbontásra kerülne az Union bejáratától nem messze lévő „forfa” épület, valamint a mára már használhatatlanná és balesetveszélyessé vált „garázs épület” a munkaügyi központ épülete mellett. 

Ki szeretnénk bővíteni a „VEN területet”, befedni a csatornákat, megszüntetni az aszfalt utakat, és helyette sokkal inkább zöld felületeket és térköves járdákat/területeket létrehozni. A témában természetesen nem kikerülhető, hogy mi lenne a jelenlegi VEN csapatkocsmák sorsa. 

Ezzel kapcsolatban két forgatókönyv van a fejemben, ugyanis azt ki kell mondani: jelenlegi formájában a csapatkocsmáknak helyet adó épület se nem szép, se nem „praktikus” – ugyanakkor megszüntetni semmiképpen nem szeretném a funkciót.

Az egyik: a jelenlegi épület elbontásra kerül, de a terület átlós oldalán építenénk egy új épületet, ami a „VEN-en kívüli” időszakokban közösségi helyként, rendezvényhelyszínként funkcionálhatna, viszont a kialakítása lehetőséget adna arra, hogy a VEN alatt a földszintjén működnének a csapatkocsmák.

A másik: a jelenlegi épület marad, ugyanakkor teljeskörűen felújítjuk, különös tekintettel a külső megjelenésére, a szigetelésekre, az elektromos hálózatra, csatornára, vízre: annak érdekében, hogy biztonságosan használható legyen hosszútávon, de ne „rontsa le” a kampusz megjelenését.

Ezek természetesen még nem eldöntött kérdések, és úgy tervezem, hogy amikor elérünk a döntési pontig, akkor bevonjuk az egyetem hallgatóságát, hogy melyik verzió lenne számukra a szimpatikusabb.

A Tudósotthonra is van elképzelés?

Természetesen. A tervek szerint egy komplex felújításon esne át ez az épületünk is kívül és belül egyaránt, illetve plusz egy szintet ráhúznánk. Ugyanakkor az eredeti funkciója nem változna: továbbra is az ifjú kutatóknak, vendégoktatóknak biztosítana ideiglenes szálláshelyet az itt-tartózkodásuk során.

Az új kollégiumi épület hogyan fog megvalósulni? 

A Központi Kollégium mögötti, régi menzaépület helyén megvalósítandó új kollégium tanulmánytervei elkészültek. A cél egy 400 fős, modern megjelenésű szálláshely, ami maximálisan kiszolgálja a XXI. századi igényeket, és adott esetben a működtetése „szakaszolható”.

Ennek megfelelően a tervező nem egy épületet, hanem 5 db kisebb épületből álló komplexumot álmodott meg, amik külön-külön is üzemeltethetők – képesek 4 csillagos szállodai szolgáltatást is nyújtani – de mégis egy egységet alkotnak és egy zöld, átriumos udvart zárnak körbe. Azt gondolom, hogy amikor a kollégium elkészül, az egyszerre lesz komfortos, és rendkívül mutatós.

 

Marton Angéla
Fotó: Kun Botond