Suma summarum
Szakítva az eddigi hagyományokkal a Veszprémi Egyetem Civil Szerveződéseiért Alapítvány és az öntevékeny körök képviselői megreformálták az Öntevékeny Körök Összbemutatkozó Rendezvényét, a sokak által csak Ö.K.Ö.R. -ként ismert programot.
Az idei volt a hatodik Ö.K.Ö.R. az egyetem életében. Az eddigi tapasztalatok alapján sajnos a hallgatók nagy részének érdeklődését semmivel nem lehet felkelteni a kulturális rendezvények iránt. Ezért is gondolta úgy a VECSA, hogy idén elindít egy új irányvonalat, megpróbálva a lehetetlent, felpiszkálni az egyetemi polgárok kíváncsiságát a rendezvény iránt.
A program a regisztrációs hét első három napját érintette, változatos eseményeket kínálva az érdeklődőknek. Hétfőn a Pannon Universitas Band (PUB) koncertjével, kedden sportprogramokkal és bográcsozással, szerdán Ö.K.Ö.R. Rally-val várták a hallgatókat.
A rendezvényről Wéninger Lászlót, a VECSA kuratóriumi elnökét kérdeztem.
„Ez volt a hatodik ÖKÖR itt az egyetem életében, de mégis elsőnek tekinthetjük , hiszen teljesen új vonalat próbáltunk kialakítani. Megpróbáltuk kicsit hallgató közelibbé tenni, kihozni ebből az Aulás, hivatalos, börze jellegű légkörből, és átvinni olyan helyekre, ahol a hallgatók gyakrabban megfordulnak, ezáltal kicsit otthonosabban érzik magukat. Az, hogy a DC-be szerveztük, ahová egyébként is lejönnek iszogatni, valamint a kollégium közelsége és az esti időpont szerencsésnek mondható.
Nyilvánvalóan nem beszélhetünk abszolút sikerről, hiszen induló rendezvényként még egy ideig biztosan lesznek gyermekbetegségei, bármennyire is törekszünk a tökéletességre. Én abból a szempontból tartom sikeresnek, hogy a szervezési folyamatot úgy kezdtük el, hogy mint szervező alapítvány nem mi óhajtottuk megmondani az öntevékeny csoportoknak, hogy hogyan és mint szeretnénk ezt az egész dolgot lebonyolítani, nem egy felülről irányító szervezetként akartuk csinálni. Összehívtuk az öntevékeny csoportokat, és akik vették a fáradtságot és eljöttek, velük próbáltuk közösen kitalálni, hogy mi lehet a jó megoldás. Azok a csoportok, akikhez eljutott a felhívásunk, hogy vegyenek részt a szervezésben, hihetetlen aktivitással és lelkesedéssel vetették bele magukat, és jól látszott mind a három napon, hogy elkezdett kialakulni a csapatok között egy ilyen „ismerjük meg egymást, mit csinál a másik” vonal, ami szerintem egy hasznos dolog.
Nagyon sikeres dolognak tartom, hogy elindult egy folyamat rendszeres találkozók keretében. A személyes kapcsolatok nagyban hozzájárultak, hogy jól beinduljon a szervezés. Folyamatos kapcsolatban voltunk az öntevékeny csoportokkal, és ez nem csak az ÖKÖR miatt volt fontos, hanem a további együttműködést is nagyban megkönnyíti. Én úgy tekintek az ÖKÖR-re, mint az öntevékeny csoportok éves működésében a csúcspont. Tehát ez az a nagy rendezvény, amiben a tagtoborzás, a közös munka, az együtt dolgozás kicsúcsosodik. Ahhoz, hogy az összes többi dolgunkat jól tudjuk csinálni – mondjuk egy VEN-en vagy akár egy szeptember-októberi valamilyen megmozduláson részt tudjunk venni – jó lenne, ha folyamatosan kapcsolatban állnánk. Az ÖKÖR egy nagy rendezvény, amikor együtt ott van mindenki, viszont jó lenne, ha évközben is tudnánk egymás dolgairól, foglalkoznánk egymással, tartanánk a kapcsolatot.
Én úgy gondolom, hogy elért hallgatószámban nem voltunk rosszabbak, mint a tavalyi évben (bár voltak olyan időpillanatok, amikor úgy érezte az ember, hogy nincsenek ott érdeklődők, csak mi vagyunk). Az, hogy nem történt visszaesés pozitív dolog, hiszen hirtelen teljesen váltottunk,de úgy látom, innen van hová fejlődni. Az a része a dolognak, hogy ki tudták próbálni milyen a falmászás, milyen az amerikai foci mezbe beöltözve, milyen az, ha megfejelnek, milyen, ha egy harcművészetnél földhöz vágnak, ahogy én láttam minden érdeklődőnek tetszett. Persze sok buktatója volt a dolognak, sok mindenre kell még szervezési szempontból odafigyelni, és úgy gondolom, hogy jövőre a PR fogásokon kell erősíteni, és akkor egyre jobb és jobb lesz.”