,,Szeretni kell azt, amit csinálsz”

Dr. Bartha László a Pannon Egyetem emeritusa nemrég Gábor Dénes életműdíjban részesült. Korai éveiről, sikereiről és a sikerhez vezető lépcsőkről beszélgettünk.

Először is, szívből gratulálok a Gábor Dénes életműdíj elnyeréséhez. Milyen érzés volt átvenni egy ilyen tudományos díjat?

Köszönöm szépen. Nagyon jó érzés volt. Azt a tényt és hitet erősíti meg, hogy érdemes energiát befektetni a kutatásokba, és hogy ezek ne csak érdekesek legyenek, hanem hasznosak is.

Mikor és hogyan került annak idején egyetemünk Mérnöki karára?

Ennek okai az életem korábbi szakaszára tehetők. Mindig is érdeklődtem a természettudományok iránt. Nagyon sok olyan könyvet olvastam, amelyek ezekkel a tudományágakkal foglalkoztak. Szerencsére egy nagyon jó gimnáziumba jártam, a tatai Eötvös József Gimnáziumba, ahol nagyon jó tanáraim voltak, különösen a fizika, kémia és a matematika tanáraim, akik nemcsak hogy megismertették velünk a tananyagot, hanem meg is szerettették velünk. Kísérleteztünk, az orrunk előtt játszották le a különböző folyamatokat, és az egy olyan fiatalembernek, aki ez iránt érdeklődött, mind nagyon érdekes volt. Ennek hatására a gimnázium végén eldöntöttem, hogy műszaki pályára szeretnék menni. Leginkább az a fajta tudomány érdekelt, melyben praktikum is van, melyből aztán lehet alkotni. Így kerültem az egyetem vegyészmérnöki szakára. Szerencsére itt is nagyon jó tanáraim voltak, akik példát mutattak, nagyon sokat tanultam tőlük. Sokat kellett tanulnunk és dolgoznunk, nem volt sok szabadidőnk, de megérte. Azok a hallgatók, akik végeztek, igazi mérnökök lettek. Ezután gyakornoki pozícióban dolgozhattam az egyetemen, amit akkor a legjobb diákoknak ajánlottak fel. Azóta is itt vagyok.

2014 óta Ön a Pannon Egyetem emeritusa. Milyen feladatok és mekkora felelősség jár ezzel a címmel?

Akkora felelősség, amekkorát az ember elvállal. Több lehetőségem is van: hirdethetek tárgyat, tarthatok órákat, részt vehetek kutatási projektekben, és az egyetemi életben. Nagyon szeretek együtt dolgozni hallgatókkal egy-egy tématerület kutatásán. Jelenleg is részt veszek két nagyon fontos projektben, melyek az olajipar területéhez tartoznak.

Melyek azok a tudományos munkák melyben Ön részt vett, és amelyeket rendkívül fontosnak tart?

Szerencsére sok téma van, amelyet meg tudok most említeni. Az első komoly eredményeket (komoly eredményeken a szakmai kör elismerését értem) a kenőolaj adalékanyagainak területén értem el. Meg is valósult két olyan üzem, amelyek mi kutatási eredményeink alapján jöttek létre, és amelyek ma is termelnek. Annak révén sikerült nemzetközi elismeréseket szereznünk, mely nem díjakban, hanem konferenciákon való részvételekben nyilvánultak meg. Ez azért is volt újdonság, mert akkor úgy tűnt, hogy ezeket az új kenőanyag adalékanyagokat csak a nagy cégek tudják kifejleszteni, ehhez képest mi itt voltunk hárman, és nekünk is sikerült. Aztán jött a műanyag újrahasznosításának területe, mellyel akkor kezdtünk el foglalkozni, mikor mindenki más még a gyártással volt leginkább elfoglalva. Ez a terület igen nehéz, és csak most, a környezetvédelem fontossá válásának következményeként kezdtek el nagy intenzitással foglalkozni vele. Ugyanakkor megnyugtató, hogy ez a vonal, amit mi létesítettünk, mint eszközök, mint emberek szempontjából megerősödött, és nagyon jó úton haladnak a kollégák a kutatásban. Az igazi siker ezen a területen a hulladékgumi újrahasznosításával kapcsolatban született. Ezen az egyetemen fejlesztettük ki az ehhez szükséges eljárást, az üzemben pedig májusban fog elindulni a gyártás. Ez szintén egy olyan terület, melyen sikerült világszínvonalat elérni: az amerikaiak után nekünk sikerült egy másik, egy jobb technológiát kifejlesztenünk. Jó érzés azt tudni, hogy valami jót is csináltunk az elmúlt évek alatt. Jelenleg pedig egy olyan területen dolgozunk, mely a maradék olajat segíti előteremteni a föld mélyéről. Ez azért is fontos, mert idő kell, mire a világ átáll az elektromos alapú termelésre és felhasználásra.

Ön szerint mi a siker kulcsa?

Nem egy kulcs van, hanem kulcsok vannak. Az egyik, hogy szeretni kell azt, amit csinálsz. Ha az ember olyasmit csinál, amit szeret, akkor tud áldozni rá időt és energiát, úgy, hogy közben élvezi azt. Ez egy borzasztó fontos dolog. Kell hozzá egy adottság, egyfajta érdeklődés is. Kell egy jó csapat, meg kell találni azt a közösséget, amelyben mindenki jól érzi magát. Kell egy jó ötlet, mely szintén nem jön könnyen: fel kell ismerni azt, hogy mire van szüksége a világnak és azt végrehajtani.

Fotó: Szabó László