A plázacicák nyávogása… – a napjainkban terjedő édibédi „nyelvjárásról”
Cya, naon köszcsi, láwcsi, puszcsi, cejetlek… Csak az én tenyerem viszket, ha hasonlót hallok, vagy a tiétek is? Íme, a rózsaszín nyelvi pestis. A túlcsorduló szerelemre, szeretetre vagy cukiságra hajazó – rossz szájízzel írom le – „nyelvet”, ami sem nem életszerű, sem nem szerethető, egyre többen beszélik. Már nem pusztán az IQ nulla plázacicák. Természetesen […]