Read more

Annának, ki örökre elveszett

Egyetlen Anna, kezdhetjük mi ezt újra? Boríthatunk úgy fátylat a múltra, hogy ne röppenjen fel unos-untalan, hogy ne legyen egyikünk sem úttalan a szerelem végtelen, időnként képtelen kacskaringós főterén? Egyetlen Anna, te meg én, az érzelmek hullámzó tengerén nem voltunk más, mint két félrenavigált hajós, kik ezernyi továbbítatlan jellel adós maradtak egymásnak. Egyetlen Anna, fáj-e […]

Read more

Félelem

Éjjel, mikor minden zaj elül, Az egész ház alszik, csak te vagy egyedül… Egyedül ébren, a túlontúl éber, paranoiás kis gondolataiddal. Mondd, te nem félsz? Nem félsz, hogy ha egyszer elfordítod a fejed, a szoba sarkában, azon a helyen tényleg olyat fogsz látni… Tudod, olyanokat, amiket hajnaltájban szoktál, mikor végre jő az álom, megnyugvást remélsz, […]

Read more

Egy csepp

Egy csepp fehér szárnyú angyalok vízlepergető kabátban állnak és figyelik miként én szép lassan lecsorgok rajtuk belecseppenek a testetlen anyagba folyok bukfencezek alakulok földet érek és az agyagos mezőben tudatosan szétömlök kapálózok markolok szép lassan egy gyökérbe szívom magam természetembe fonódok olvadok mint a jég a semmibe én így pergek a kabátjukon sötét kőzetek közé […]

Read more

Anya meg a lovak

Szeretem a lovakat. Nagyon szeretem őket. Szeretem a szagukat. Szeretem a hangjukat. Szeretem látni ahogy futnak. Szeretem ahogy belefújnak a hajamba. Anya azt mondja már nem bírja. Egyszerűen nem bírja tovább. Így egyedül. Fizikailag nem bírja. Azt mondja képtelenség. Azt mondja túl sok a ló. Azt mondja anyagilag sem lehet bírni. Azt mondja a lovak […]