Tündérkeresztanyu

A Demóna című film Angelina Jolie remek szereplésével a mostanában divatos meséket más szemszögből bemutató filmek kategóriájába tartozik. A film látványvilága elsőrangú, így különös élvezetet ad szélesvásznon.

Ez a film számomra az idei nyár legjobb mozisélményét nyújtotta. Demóna, a megkeseredett és kifosztott ex-tündér próbálta a kegyetlen bosszút a királylányon (a Csipkerózsikából ismert rokka általi bökéses véggel) beteljesíteni, nem számítva saját érzelmi világának hullámzó mivoltára. A Csipkerózsika háttérismerete sokat segít a filmélményen, de anélkül is élvezhető, viszont a befejezést jellemző csavar általi megdöbbenés így kisebb hatásúnak bizonyul.
A film színvilága remekül alátámasztja mondanivalóját, az erdőlakó apró lények és tündérek színes világban élnek, a három tündér keresztanya a mesének megfelelő színekben pompázik, és Demóna fektesége, valamint különleges szembogara a film rémisztő oldalát hivatott megjeleníteni. Mindemellett a film végére valahogy mégis szerethetővé válik, főleg az eredeti tündér keresztanyuk szerethető, ám néha idegesítőbe átcsapó esetlensége mellett. Persze a kérdés felmerül a nézőben, hogy ki mondható valódi keresztanyának, főleg, hogy a királylány Demónában látja meg az „igazit”.

Talán az egész film mondanivalója ebben ragadható meg, hogy egy olyan tükröt kíván a néző elé tárni a mesei világon keresztül, amely arra a kérdésre hívja fel a figyelmet, hogy néha a legnagyobb ellenségeink, vagy akit nem vélünk szoros kapcsolatban magunkhoz tartozónak, tanúsítják a mellénk állást legnagyobb mértékben, míg a hozzánk nyájaskodók gyakran nem állnak ki mellettünk teljes vállszélességgel.
A szerelem mint emberi világokat felforgató érzés is alapvetően eme görbe tükrön keresztül jelenik meg. Demóna tündéri attribútumának elvesztése az első szerelemhez kapcsolódó óvatlanságot szimbolizálja, mely egyidejűleg szabadságának elvesztésével párosul és egykori kedvesével vívott folyamatos háborúskodásba torkollik. A királylány szintén egy első szerelem fázisában tart, amikor megismerkedik a herceggel, ám a szokásos happy endes véget elkerülvén valójában nem a tőle kapott csók az, ami felébreszti álmából.
A szereplők közül kiemelkedik a már említett Angelina Jolie, aki a boszorkány szerepébe szorult, ám mégis tündéri jóérzéssel megáldott sötét tündér keresztanya-szerepet az ehhez szükséges méltósággal, hidegséggel és a királylány iránti leplezett szeretettel, gondoskodással játssza. Kiemelendő az őt kísérő varjú szerepe, aki a mesei világban megjelenő gonoszt remekül szimbolizálja, ugyanakkor alakváltóként megjelenítve a vámpírok és vérfarkasok manapság nagyon divatos fantasy világát juttatja el a nézőhöz.
A film egyébként effektekkel is tarkított, a hanghatások, melyek az egyes jeleneteket kísérik, a kötelező jellegű rémisztési szerepüket betartják.
Tehát a film több szálon és több rétegben ragad meg mesei világokat, tartalmaz mondanivalót, de az effektek és filmtechnikai megoldások rajongóinak is remek élményt nyújt. Szóval aki még nem látta, annak bátran ajánlom, hogy nézze meg ezt az olykor hátborzongató, néha kacagtató, kedves tündér keresztanya-történetet.

Heizinger Anita
fotó: internet