Ujjcsodák ismét

Április 23-án ismét a tízujjas pengetés mesterei vették birtokba egy rövid időre az E kamarát.

Két hónappal ezelőtt, vagyis február 24-én már láthatták az érdeklődők ennek a koncertnek az elejét. Kicsit furcsa ezt mondani, mert ugye egy koncert nem állhat úgy két részből, hogy két külön időpontban adják. Azért történt ez így, mert az előadók így értek rá, és – szerintem – a közönség is jobban járt, mivel kétszer hódolhatott kedvelt zenei stílusának.

A mostani előadás során Horváth Bálint és Szőke Tamás mutatták be tudásukat. Mindkét előadó vegyesen válogatott a kottákból, így akadt saját szerzemény és feldolgozás is. A saját számokról megtudhattuk, hogy általában egy érzelemvilágot próbálnak leírni a zene nyelvén, s az adott momentumról, eseményről kapja a dal a címét. Én kiválóan éreztem magam mindkét koncert során, pláne mert nem azzal akartak az előadók kitűnni, hogy milyen jól tudják eljátszani a már „agyoncsépelt slágereket”, hanem saját zenéjüket is bemutatták. Érdekes volt úgy hallgatni a koncert(ek)et, hogy nem ismertem az előadókat a fellépés előtt, és így nem is tudtam, mire számíthatok. De abban a pillanatban, mikor egyik-másik szerzeményükről beszéltek, megemlítették a címét, majd eljátszották, olyan érzés támadt bennem, mintha már régóta ismerném őket. A dalok dinamikája és hangulatvilága tényleg festőien ábrázolta a szerző akkori érzelemvilágát. Azt tanácsolnám, aki még nem ismerné ezt a stílust, de mégis kedvet kapott hozzá, az keressen rá a neten Don Rossra vagy akár Andy McKeere, mert ők igazán nagymesterei a fingerstyle-nak. Jó szórakozást!