Gyerekekről, iskoláról és mindenféléről – Vekerdy tamás előadása az Éjszakai Egyetemen

Az Éjszakai Egyetem keretében rendezték meg dr. Vekerdy Tamás pszichológus előadása, amely alatt sok mindent hallhattunk a tanulásról, a gyermekekről, a pedagógiáról, a nevelésről és az oktatásról. Az előadás a Polinszky teremben kapott helyet, ahol minden szék megtelt a különböző karokról és szakokról érkezett hallgatókkal.

Előadónk beszélgetőpartnere dr. Czike Bernadett volt, egyetemünk pszichológia oktatója, aki különböző kártyákkal készült az eseményre. A kártyákra különböző pszichológiai fogalmak voltak írva, amelyekre vendégünknek asszociálni kellett. A legelső húzásnál Vekerdy két kártyát húzott ki egyszerre, az egyik kártyára a kapcsolat, a másik kártyára pedig a szerelem volt írva. A professzor a legelső kártyát félretette, mondván, hogy a pszichológia tele van kapcsolatokkal, inkább a másik fogalom érdekelte jobban. A szerelem téma kapcsán került szóba Stendhal neve, aki A szerelemről című könyvében ír az úgynevezett kristályosodási-elméletről. Vekerdy elmesélte ennek az elméletnek a lényegét. A salzburgi sóbányában sokszor a járatokat elöntötte a víz, és a bányában dolgozók kőrisfa ágakat dobtak a járatokba, majd mikor a víz visszahúzódott, akkor kivették ezeket az ágakat, amelyekre rákristályosodott a só, gyönyörű kristályszobrokat alkotva. A híres stendhali kristályosítási elmélet szerint a szerelem nem más, mint kristályosítás, és ezért reménytelen, mivel rá akarjuk vetíteni magunkat a szerelmünkre, azt akarjuk, hogy ő is „sókristály” legyen. Végül aztán rájövünk, hogy a szerelmünk nem tud olyan lenni, mint amilyennek mi szeretnénk, csalódunk benne, és Stendhal szerint ezért reménytelen a szerelem.

A következő kártyán a konfliktus volt feltüntetve, amivel kapcsolatban vendégünk annyit mondott, hogy konfliktus nélkül nincs lét, és nem is szabad őket elkerülni. Ez egy fontos dolog, hiszen konfliktusokban élünk, amelyeket újra meg újra meg kell oldanunk, nem szabad a feszültséget a szőnyeg alá söpörni, mert abból csak baj lesz. A feszültséget „egyszerűen” kompromisszummá kell oldanunk. A következő fogalom a logika volt. A logika a logosz szóból ered, amelynek a világteremtő ige/szó is a jelentése. Az ősi felfogás szerint a logika a világteremtő erőnek a mibennünk megnyilvánuló letükröződése. Mi megérthetjük a világot, mert részesülünk a logoszból, meg tudjuk fejteni a logosz által teremtett világ rejtélyeit.

Az utolsó kártyán az érzelmi intelligencia fogalma szerepelt. Előadónk kiemelte, hogy többféle intelligencia van, nem csak egy, azonban a magyar iskolák csak egyfélét ismernek: az értelmit. Az osztályzatokkal kapcsolatban pedig azt mondta, hogy a gyerek tudását nem lehet osztályzatok alapján értékelni. Véleménye szerint azok a diákok, akik nem tanulnak tovább pusztán azért, mert „rossz tanulók”, azok között nagy valószínűséggel pont a legjobbak nem fognak továbbjutni. A magyar iskolákban az értelmi intelligencia tíz faktorából (amiből öt szóbeli, öt pedig cselekvéses), csak kettőt osztályoz: a lexikális memóriát és a matematikai készséget. Kijelentette, hogy országunkban az az egyik legnagyobb probléma, hogy az oktatásban nem érintjük a többi intelligenciát.

Az előadás végén több kérdés is érkezett, főleg a digitális eszközök hatásával kapcsolatban érdeklődtek a hallgatók. Előadónk szerint a gyerek nem tud különbséget tenni a képernyő és a valóság között, de vigyáznunk kell, mert például a televízió agresszívvá teszi őket. Majd kitért arra, hogy a fő probléma az, hogy nem mi használjuk ezeket az eszközöket, hanem ezek a digitális eszközök használnak minket.

Az egyik kijelentésével kapcsolatban is érkezett egy kérdés: „Nevelés nincsen, csak együttélés.”. Vekerdy azzal magyarázta ezt a kijelentését, hogy a gyerekeket igazából nem érdekli, hogy mit mondunk nekik, és hogy valójában képesek érzékelni a szülők képzetáramlását, természetesen tudattalanul, de emellett olyan dolgokat is tudnak rólunk, amelyekről a szülőknek és maguknak a gyermekeknek sincs semmi fogalmuk. Azt hisszük, hogy tudunk hatni a gyerekre, de szó sincs róla. Előadónk ezzel a kijelentésével azt akarta mondani, hogy nincs nevelés, hanem az a lényeg, hogy ki vagy, és azáltal nevelsz, hogy milyen ember vagy.

Sok kérdés érkezett ezután is, amelyekre a professzor kielégítő válaszokat adott. Úgy vélem, hogy egy igazán érdekes előadás volt, mert olyan témákról volt szó, amelyek mindegyikünk életében nagy szerepet játszanak, és fontos, hogy tudjuk, hogy az életünk során meghatározó dolgok, mint például az oktatási rendszerünk vagy az érzelmi kapcsolataink, milyen szerepet játszanak vagy játszhatnak az életünkben.

Fotók: Filozófia, Történettudomány és Antropológia Intézet, Vekerdy Tamás hivatalos oldala