Villámok az Audiban

Október 30-án rendhagyó fizikaórát tartottak egyetemünk legnagyobb előadótermében, az Auditórium Maximumban. Az előadás népszerűségét mi sem bizonyította jobban, minthogy annyi érdeklődő gyűlt össze, hogy sokan a folyosón álltak kint. Hogy senki se maradjon le a látványos kísérletekről, a rendezők úgy határoztak, hogy egymás után kétszer is megtartják a Csodák Palotájába illő bemutatót.

Sebe István, egyetemünk egykori hallgatója prezentálta a közönségnek az érdekes kísérleteket. Az előadás egy vetítéssel kezdődött, amelyhez kiváló kísérő zene volt választva, így mindenki ráhangolódhatott a bemutatóra. A rövid, de tartalmas bevezetőt, egy fizikatörténeti áttekintés követte, amelyből megtudhattuk, hogy ki is volt Nikola Tesla, milyen kapcsolatban volt Thomas Alva Edisonnal, és milyen találmányok kerültek ki a kezei közül.

A terem katedráján két Tesla transzformátor volt felállítva, amelyek nem más funkciót láttak el, mint a villámok gerjesztését. Olyan kísérletek bemutatása következett, amelyet nemhogy középiskolában, de még az egyetemen sem láthat az ember. Megtudhattuk, hogy miért kékes színű a villám, hogy a neoncsőnek nevezett termekben világító fényforrás, miért is nem neoncső, és magyarázatot kaptunk arra a kérdésünkre, hogy miért nem ráz meg minket az áram, ha, miközben a kocsiban ülünk, belecsap a villám. Hogy hitelesebbek legyenek a kísérletek, önkéntes alapon választotta ki az előadó – aki még maga is hallgató – az alanyokat. Természetesen a biztonsági előírásokat szigorúan betartva zajlottak a kísérletek, így mindenki megúszta ép bőrrel és dobhártyával.

Ezt a rendhagyó fiz-kém órát nem kimondottan azért szervezték meg, hogy mindenképp’ valami újat mutassanak nekünk érdeklődőknek. Sebe István kiváló humorának és kötetlen előadásmódjának köszönhetően a fizikát illetve a kémiát is egy másik perspektívából ismerhettük meg. Ez az előadás kiválóan alkalmas volt arra, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő világot. Azzal, hogy nyitott szemmel járunk, megfigyeljük a történéseket, utánajárunk, hogy mi összefüggés van a dolgok között, bár közvetett módon, de mégis közelebb kerülünk a fizikához, mint azt gondolnánk.